„Ki fogja megoldani a magyarság problémáját? A következő nemzedék? Ne várjunk erre, mi vagyunk a következő nemzedék."

— (Szántai Lajos MOM-kultúrház, 2005.)

 
  • Címoldal

Címoldal

Dr. Pócs Alfréd fontos beszéde (a videón 2.48 - 2.58. perc). A fontosabb üzenetek:
  • " 2006-os események nyomvonalán vonulnak, nagyon álságos"
  • " 4 millió  egészséges védett hívő, szerető félelemmentes ez által FÉLELMETES ember"  
  • " Különösen büszke vagyok a 60 év feletti 500 000 oltatlan csapatára."
  • " Ki kell cserélni a rendszert, mert javíthatatlan"
  • " Költségvetési hiány 5500 milliárd Ft"
  • " 38 ezer milliárd államadósság"
  • " Történeti Alkotmány vissza állítása, ha meg történik  egy nap alatt eltörölhető az államadósság"
  • " Politikai vezetők saját magukat ítélték halálra!"
  • " Georgia állambeli kőtábláin 7 milliárd embert ki kell irtani a Földgolyón - 1980 óta ott áll"

A teljes videó (több beszéddel)

dr. Pákh TiborPákh Tibort a Magyarok Istene és a Boldogasszonyunk vigyázó Szeretet Fénye kísérte és őrizte, hogy 97 évesen Budakeszin még beszédet mondott  ötvenhatról.  Az Istentől irányított tiszta Lelkiismeretnek a szavát tudja és hiszi "Isten Szavának és Akaratának".
 
 
Személyes találkozás:
Nagyon  tiszta, egyenes jellemű magyar ember. 2005-ben voltam a "SZÁLEGYEDŰL" c. könyvbemutatója előadásán.  
"Dr. Pákh Tibor írásaiban nem csupán a vele megtörtént igazságtalanságokról hull le a lepel, hanem a jóvátétel kérdését  tárgyaló tanulmányában, a nemzetközi jog elfogadott alapelvei szerint, határozottan állást foglal az évtizedeken keresztül nekünk okozott károkért járó ellentételezések mellett. Sajnálattal állapítja meg, hogy a rendszerváltás elmúlt 15 éve során egyetlen politikai párt sem vette fel programjába a jóvátétel kérdését. Súlyos adóssága ez az egész magyarországi rendszerváltó elitnek." (gengszterváltó elitnek)
"Egy hitét  megtartó és megvalló ember szól hozzánk szenvedésről, hitről, emberségről és hazaszeretetről."
Ez a könyv egy csiszolatlan gyémánt!

(Elhangzott a magyar Parlamentben, 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Írta: Obersovszky Gyula író)

Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott.

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.

Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.

Vádoljuk őket, mert a nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.

Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztul honfitársaink nevében.

Vádoljuk őket az otthonuktól kifosztott és kitelepített polgárok nevében, kinek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

Vádoljuk őket a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében.

Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.

Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében.

Vádoljuk őket a „legdrágább kincs”, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.

Vádoljuk őket a „legfőbb érték”, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott honfitársaim nevében.

Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.

Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét.

Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.

Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.

Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.

Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.

Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.

Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.

Wittner Mária, 52A559. sz. volt halálra ítélt

Pongrácz GergelyMEGHALT A CSÖND

Meghalt a Csönd. Iszonyút kiáltott:

-- ADJÁTOK VISSZA A SZABADSÁGOT!

Rabláncra fűztetek minden Jót, és Szépet!

Festettetek álnokul hamis, torz képet

Anyáról, családról, élet értelméről –

Fortyog, feltör a bűn felszínre a mélyből…

Üszkösödött lelkek Mammon táncát járják:

-- Pénzt-pénzt! Még-még! – és ettől a boldogságot várják.

-- Becsület, szeretet, az élet értelme –

Tormay Cecile szobor

Ez a majdnem 100 éves írás talán most a legaktuálisabb.

Tormay Cecil, az egymás után kétszer Nobel-díjra jelölt írónő írása, 1921

Magyarország minden keresztény asszonyához és leányához szólunk most, a behordott aratás után. Szűken volt az aratás, üszök és konkoly keveredett belé. Másként képzeltük.

A magyar nemzet az elmúlt esztendőkben bűnein felül bűnhődött és véres leckéje súlyosabb és iszonyúbb volt, mint tévedései és mulasztásai. Mikor a balvégzet szinte elsöpörte országunkat az emberiség életéből, voltak hónapok, melyekben fajunk szívverése kimaradt az emberiség szívveréséből.

Hazátlanok és hazaárulók eladták, elprédálták az országot, és mi, asszonyok mindig vártuk, hogy eljön az, aki megment bennünket.

Eljött, de nem ember volt, hanem egy eszme, a kereszténység és a hazaszeretet eszméje, mely magában foglalta a harmadikat is, országunk osztatlan, ősi határait.

Asszonyok mondták ki először a megváltó igét és sokáig küzdöttek érte, magukra hagyatva, üldözötten.

Mikor a szelek járása fordult, egyszerre nagy kelendősége lett az eszméknek, még inkább a szavaknak.

És a mi keresztény hazaszeretetünk tüzéből sokan vittek maguknak, hogy melegedjenek mellette, hogy világítsanak. De voltak olyanok is, akik arra használták a tüzet, hogy aranyat olvasszanak és öntsenek vele maguknak. És ma ezek lettek a leghangosabbak. A „jogrend” követelése után már felbukkan újra a liberalizmus hangoztatása.

ORBÁN ÉVA: Magyarország! Ne feledd halottaidat! Mint vádlók élnek ők.

A fegyverletétel

1849. augusztus 10-én minisztertanácsi megbeszélésre hívták az Aradon táborozó Görgeyt, aki akkor még nem volt a magyar hadak fővezére. Kossuth és Görgey közt döntő megbeszélés zajlott, miközben Temesvár alatt Dembinszky és Bem döntő csatát vívtak az osztrák fősereggel. A csatát elvesztettük.

1849. augusztus 11- én Aradon két kiáltványt tettek közszemlére. Az egyikben Kossuth Lajos tudatta a nemzettel, hogy a nemzet életének megmentése egyedül a hadsereg fővezérétől, Görgeytől várható, akinek a kormány átadta a legfőbb polgári és katonai hatalmat. „Az igazság és a kegyelem istene legyen a nemzettel!”- fejeződik be Kossuth kiáltványa. A másik hirdetményben Görgey tudatta mindenkivel, hogy a kormány lemondott, és minden hatalom az ő kezében összpontosul. Augusztus 12-én már egyeztetések folytak Világoson a Bohus kastélyban a cári hadi követtel a feltétel nélküli fegyverletételről, a fegyverletételt Görgey közölte a tábor tisztjeivel is.