„A fejlődés alapjait csak magunkban keressük…csak az a mienk, amit önerőből értünk fel. Sohasem jött létre nagy dolog ott, ahol a nemzet munkásai nem önmagukban, hanem másokban bíztak… A nemzeti nagyság alapja csak magában a nemzetben van.

— (Gróf Széchenyi István)

 

A hatalom kapott egy kokit. Nem KO-t, de ez a koki is szemmel láthatóan megrendítette, zavarba ejtette a hatalom birtokosait, az ellentábort pedig bizalommal töltötte el.

A szavazásra leginkább azok mozdultak, akik a hatalom ellenegyetlen jelöltre szavazhattak. Az ellenzék alkalmi összefogása - amit nem lehet egyszerűen lebaloldalizni, lekommunistázni többek között azért, mert ez a másik oldalon „nemzeti jobboldalt” feltételez, ami ténylegesen nincs – a két-párti politikai váltógazdaság lehetőségét vetette föl. A politikai váltógazdaság azonban nem oldhatja meg a társadalom valódi gondjait, ha az összefogásban résztvevő szervezetek nem tudnak helyes diagnózist adni, majd utat és célokat felmutatni az irányt és bizalmát vesztett magyar társadalomnak. (Nagy valószínűséggel ez az oka annak, hogy a szavazásra jogosultak többsége otthon maradt. Igen beszédes adat, amivel az elemzők nem foglalkoznak: Nem szavazott 52%! Mintha nem is létezne a több mint négy millió magyar állampolgár, akik látványosan nem éltek a rendszer által kínált politikai jogaikkal.  A választás eredménye nagyon jó mutatja: hiába a propaganda, nem áll Orbán és a Fidesz-mögött egységben az ország egyharmada sem.)

Történeti áttekintés

 A magyarság gondolkodó kisebbsége alighanem Petőfivel érez együtt, aki kárpát-medencei "szerencsés megmaradásunkról" így vélekedett.

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak

Árpád szabad harcos népét szolgasorsra vetette és máig (!) hatalmában tartja az ármány, az idegen hódítók fegyvere, a judeo-keresztény vallás szellemi béklyója, a történelemhamisítás és a jogászi csűr csavarás. Itt és most a két utóbbiról lesz szó.

Január 31-én jelent meg "elvetemült" írásom a szentkorona tanról [amelyet  épp most fazoníroznak a sokkal fennköltebben hangzó "szentkorona eszmévé" az írástudók]. Írásommal nem voltam megelégedve. A cikket az indulat szülte, amit így fejeztem ki. "Ami miatt váltig bosszankodom az a makacsul hirdetett,  történelmi jogi és erkölcsi értelemben vett hazugság, hogy az 'istváni állam' szerves folytatója, örököse az 'árpádi államnak' és magába olvasztva annak jogrendjét továbbfejlesztve megőrizte azt."

A cikk folytatása az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Gyaszmagyarok/NEVTELEN.htm

Ennek is vége. Otthagytam saját Facebook oldalamat. Megutáltam, megutáltak. Jobb így.

De miért alakult így?

A Facebook zűrzavaros társadalmunk kórképének egyik jellegzetes fejezete [szegmense]. Meghirdetett célja az, hogy megismertesse, közelebb hozza egymáshoz az embereket és meghitt, hasznos kapcsolatokat létesítsen közöttük. Amikor ilyesmiket látok fellelkesülök, elolvasom a téma irodalmát, kialakítom elképzeléseimet és belevágok.

Király B. Izabella
(Megjelent: Világ Magyarsága, 2015. szeptember)

Renitens gondolatok 1.
a népvándorlással kapcsolatban

Amikor megkockáztatom, hogy a felgerjedt néphangulattal és a hivatalos propagandával szemben megfogalmazom rendbontó gondolataimat, eszembe jut a vén Crispos. Miltiades hadvezérre ő is halált kiáltott. „Keservesen esik bár, de mit tegyünk, ez a néphangulat. Ki kockáztatja birtokát a felgerjedt habokkal?” (Madách Imre: Az ember tragédiája 5. szín) Remélem, hogy nem, de ha mégis elveszíteném is a hívő nép-nemzeti magyarok rokonszenvét, akkor is elmondom, - leírom a népvándorlással kapcsolatos gondolataimat. Én ugyanis hálás vagyok a menekülteknek, mert rárobbantották a világra a valódi problémákat. Siettetik a történelmileg törvényszerű világválság lefolyását, azaz, hogy ez a cc. 2500 éves történelmi periódus véget érjen.

Tényleg az a "két választás van Magyarországon": Vagy a mostaniak vagy a soros bérencekként aposztrofált ellenzék? Netanjahu-cionisták vagy Soros? Csak e kettő között kell választanunk?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az 56-os hősökre emlékezvén megoszthatom gondolataimat veletek.
11 évvel ezelőtt szeptember 17 –én nyilvánossá tették Gyurcsány igazmondó beszédét. Felháborodásomban a Kossuth térre rohantam. Már egy-két hazafit szintén oda húzott a szíve, nem sokára többen lettünk.
Még nem tudtuk, hogy hogyan tovább? Abban egyet értettünk, hogy ezt a gyalázatot szó nélkül nem lehet tűrni! Az események kísértetiesen hasonlítottak az 56-os kezdetre. Ugyanazzal a módszerrel ismétlődött a láthatatlan háttér hatalom forgatókönyve. Másnap már elkezdődött a rendőrterror az utcákon. Saját szememmel láttam, ahogy a lányokat, fiúkat a Margit hídnál ütlegelték, kergették a körúton, majd a Nyugati felé szorították a fiatalokat. Mindannyian őrzünk elszomorító emlékeket a terror tobzódásáról, mely október 23-án csúcsosodott.

Egy ide illő mondat Szolzsenyicintől:
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív:

L E L K I I S M E R E T

  • WA
"Aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is."
(WASS ALBERT)
 
Wass Albert emlékezete (IX. Rész)
 

Erdélyi Véreim megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a magyar! Veszedelemben a nemzet! ezeréves honában láncra verve vérzik és segítségért kiáltó szavára nem figyel föl senki! Még idegenbe szakadt testvéreiből is csak egy marékra való! Míg pusztul a magyar odahaza a Kárpátok alatt: mi, idegenbe bujdosott magyarok ülünk szétszórtan, behúzott nyakkal, békés otthonunk kényelmében s tehetetlenségünkben csak keseregni tudunk. Sajog bennünk ez a tehetetlenség, s ha magunkba nézünk: szégyenkezünk a szelíd jólétért, amibe sorsunk ültetett, míg odahaza fáznak, éheznek, testvéreink, s oláh korbács veri véresre görnyedt hátukat.

2016. november 2-án az Országházban az Igazságügyi Bizottság ülésén a napirendi felszólalásában Dr. Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő emlékeztette a Fidesz és a Jobbik képviselőit választási ígéreteikre. Mindannyian ígéretet tettek választóiknak, hogy igazságtétel lesz !

Ugyan, ez mind eddig elmaradt, de most lehetőségünk van, hogy Budaházy György és a Hunnia csoport ellen az égbekiáltóan igazságtalan ítéletet amnesztiával (eljárási közkegyelem) orvosoljuk .

Az előterjesztő Hegedűs Lorántné országgyűlési képviselő (Jobbik) és a beadványt szakmailag is támogató Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász és nemzeti jogvédő, bátran érveltek a politikai foglyok ügyében. A másik előterjesztő, Toroczkai László a Jobbik alelnöke is jelen volt a vitán.

Morvai és Toroczkai bizakodóan nyilatkoztak arról, hogy a kormánypártok nem zárkóztak el az amnesztiára vonatkozó beadvány további megvitatásától.

Az első fokon 13 évre bizonyítékok nélkül elítélt három gyermekes családapát, Budaházy Györgyöt október 27-én este fél hat körül otthonából a Nagy Ignác utcai bv-intézetbe szállították.

Egy nappal a hírhedt sukorói "ügylet" kapcsán született másodfokú felmentések után, Budaházyt és hat másik hazafit ismét előzetes letartóztatásba helyezték, hármat pedig házi őrizetbe. A "fekete autó" eljött értük a 2006. őszi rendőrterror 10. és az '56-os szabadságharc 60. évfordulóján. Hová jutottunk és miféle önkényuralmi gépezet működik Magyarországon?

Morvai Krisztina EP-képviselő közkegyelmet követel!

Ezt a visszaemlékezést ajánlom a fiamnak, aki szerint mindenki bűnös mulasztást követ el, aki a forradalom napjairól nem készít emlékiratot azokról az eseményekről, amik a környezetében történtek.
1989-ben már megtettem és azóta is többször írtam bizonyos írásokra, nyilatkozatokra reflektálva.

   Megállapításaim helyességét az eltelt idő igazolta, sőt megerősítette. Ismét erős késztetést éreztem egy nagy vonalakban összefoglaló íráshoz – a sok helytelen és torzító hangok hallatán.