„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket… Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”
Két éve történt, hogy május 25-én Albert Évát elkísértük utolsó földi útjára. Kulcsoljuk imára kezünket és gyújtsunk egy szál gyertyát Éva emlékére.
Mivel tudjuk, hogy Neki is nagyon fájt TRIANON, ezért az alábbi vers is aktuális.
Boldogasszony áldásával.
A magyarok ősi hitvilágának igazi gyökere és kútja a Boldogasszony tisztelet.
A hitvallás jelenti, hogy mit gondolunk, mit érzünk a bennünket körül vevő világról – ez mozgatja érzelmeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket.
A Boldogasszonyság nem más, mint a Teremtő Élet biztonságot adó fényének örök óhajtása. Minden ember eredendően lelkében hordja Őt.
AZ „ISTENFOGALOM” KÉT LEGFŐBB ISMERTETŐJE:
EMBERFELETTISÉG, ÖRÖKKÉVALÓSÁG
Őseink, elődeink a Termékenység és a Fényvallás követői voltak.
A Fény a Teremtő erő, mint örökvilágosság az Isten Törvényes Tudása és
Boldogasszonyunk anyai szeretete.
