„Egy irgalmatlan nagy görbe orr, felette éles szemek, alatta ravasz ajkak mosolya, beárnyékolva két dugóhúzószerű hajfonat által, ezer rongyba foszló antic öltözet – valóságos mozaik – két sáros lábon ingó görbe hát, pintli és síp… ez a zsidó.”

— (Ónody Géza: Tiszaeszlár)

Cic 0Ez a régi latin mondás azonban csak abban az esetben igaz, ha a valódi történelmi eseményeket és azok igaz hátterét ismerhetjük meg. Amennyiben sikerül meghamisítani a múltat és ezzel egy időben elnyomni a valóság utáni vágyat, elvész a tisztánlátás lehetősége.

 

Az elmúlt 65 év egyik legnagyobb gonoszsága a társadalom félrevezetése, az igazság megismerésének máig tartó megakadályozása. Ezért lett becsapott nemzetünk hitehagyott, megosztható és kifosztható, ezért tűri a megalázást lassan már ragaszkodva saját hóhéraihoz. Vakon hisz a hamis prófétákban, hisz a rendszerváltásban, a liberális demokráciában, hisz az unióban és a piacgazdaságban, az erkölcsi korlátoktól mentes szabadságban, hisz a terrorizmus démonában és a pénz kizárólagos hatalmában. Volt lelki, szellemi szükségleteit mára felülírta egy hamis értékrend, melyben vezető szerephez jut a felelősség elhárítása, valamint a pénz és az élvezetek hajszolása.

Sokszor hallhattuk, – főleg a 2006-os események óta – hogy összefogásra lenne szükség. Azonban az utóbbi esztendők ráébresztettek minket arra, hogy a sikernek ezt a mindenki által elfogadott fundamentumát milyen nehéz is a gyakorlatban megvalósítani. Hamar elhamvad vagy talán meg se születik az a nemzeti szövetség melyet csak a puszta felháborodás gyenge köteléke tart össze. Ennél sokkal többre van szükség! Egy kitartó és megbízható összefogás mindig csak valami mentén, valami kézzel fogható közös cél érdekében jöhet létre. Ehhez pedig elengedhetetlen az örök érvényű erkölcsi alapokon nyugvó világnézet, valamint a történelmi valóság általános ismerete, mert nélkülük a pszichológia nagymesterei észrevétlenül varázsolnak gazembereket hőseinkből és hősöket az őket kiszolgáló gazemberekből.

Bármely társadalomnak csak akkor van esélye kilábalni nyomorúságos helyzetéből, ha a helyes diagnózis felállítását követően lesznek, akik kellő tudással és bátorsággal látnak hozzá a számtalan kudarccal járó terápiához.

Ennek a feladatnak egy szeletét vállalta magára a hatalom által nem véletlenül mellőzött teológus, filozófus Tudós-Takács János is, aki számos külföldi tényfeltáró irodalom fordítása mellett cikkek publikálásával és páratlan élményt nyújtó előadásaival élete utolsó pillanatáig próbálta láthatóvá tenni a történelemhamisításból és keresztényellenességből táplálkozó, hol a bolsevik, hol a liberális köntösbe bújt bűnösöket. János bácsi méltán taníthatott volna főiskolán, egyetemen, szerepelhetett volna a médiában. Mivel azonban nem a hatalom elvárásaihoz igazodott, így katedrája jó esetben jegyesoktatóteremben, de legtöbbször szerény klubhelyiségekben, és pincehelyiségekben kapott helyet. Előadásai során többször emlékeztette hallgatóságát a következőre: Az igazság soha sem a helyszín méltóságától, a hirdetők számától, tekintélyétől és ismertségétől függ. Az igazság akkor is igazság, ha azt csak egy ember látja, de akkor is az, ha egyetlen ember sem, egyedül csak az Isten látja.

Tudós-Takács János előadásait sajnos nem hallgathatták tömegek. E sorok írója ellenben azon szerencsések közé tartozik, akik részt tudtak venni azokon a felejthetetlen történelemórákon, melyek egy alaposabb tudáson kívül erőt és mélyebb hitet is biztosítottak számunkra.

Bár közérthető előadásainak páratlan hangulatát a hangfelvételek és a betűk nem tudják visszaadni, mégis az elhangzottak írott formába öntésével (hamarosan megjelenik), valamint honlapunkon megtalálható és letölthető hanganyagok (MULTIMÉDIA/HANGANYAGOK menüpont alatt) közzétételével megpróbálom azt minél több honfitársunk számára hozzáférhetővé tenni.

BL88