„…Egymás mellett egyikünknek vagy másikunknak a dolgok természetes szükségszerűsége folytán el kell pusztulnia, ez az alternatíva. Mi élni akarunk, s akarjuk, hogy e föld a miénk maradjon. Válasszatok!...”

— (Istóczy Győző)

„Solymosi Eszter szombaton 12 óra körül édesapám hívására, amidőn az Ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. Midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas fehéres kendő volt a fején, vörös kendő a nyakán, fehéres forma vizitke és valami kékes szoknya volt rajta. Solymosi Eszter a gyertyatartókat amint levette asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a sifónra. Midőn a leány a székről leszállott, akkor a templomból egy koldus zsidó megfogta a lánynak a kezét és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarban a magas barna koldus zsidó a lányt megragadta és a földre terítette. Ekkor kezdett a leány jajgatni és ordítani, de ekkor hirtelen a már ott volt téglási és tarcali metszők a leányt a földön megnyomták és a Tiszalökről jött jelenlegi tiszaeszlári metsző Schwarz Salamon metszette a lány nyakát és veres cseréptányérba eresztette vérét, s midőn a tányér telefolyt vérrel, a vért fazékba öntötte. Apám ott nem volt, hanem bent volt házunkban. A templomban a föntebb említetteken kívül jelen voltak: Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám. A lányt metszők fogták, a koldus zsidó levetkőztette, úgy metszette meg a metsző, midőn a lány nem mozdult a nyakát ronggyal bekötötték, úgy ismét fel öltöztették. Az eset után bementem apámhoz és anyámhoz a szobánkba és megbeszéltem nekiök, hogy a lányt megölték akkor mámi megtiltotta, hogy senkinek ne beszéljek erről.”

Scharf Móric tanúvallomása Bary József Emlékiratai alapján