"Nagy kéréssel fordulok RÁKOSI elvtárshoz:…ártatlanul…szenvedtem 10 hónapon keresztül, ártatlanul és indokolatlanul szenvedett a családom is, de rehabilitálva mégsem lettem, sőt, szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak…Kérem azonban, Rákosi elvtárs, ne értsen félre; én nem azért érzem a Párthoz tartozónak magam, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügy iránt – nem!...azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különös anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, …nem tudok másért élni, mint a Párt!...Kérem, Rákosi elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni…"

— (Bauer Tamás édesapja, dr.Bauer Miklós, ÁVH-s főtiszt 1954.II.21.)

104 "Magyarország elsőnek nyitotta ki kapuját Kína előtt...Kína segíteni fog"  -  hangzott el a büszke  bejelentés a magyar miniszterelnök szájából. Valamikor hatodikos koromban a közlekedő edényekről azt tanultam, hogy abban a folyadék mindaddig szabadon áramlik, amíg annak szintje ki nem egyenlítődik. Vegyünk egy gyors számolást: a kínaiak 130-szor vannak többen, mint mi. Ez a kapu most kitárult, a két edény közötti áramlásnak nincsen akadálya.

 

Vegyünk egy gyors számolást: a kínaiak 130-szor vannak többen, mint mi. Ez a kapu most kitárult, a két edény közötti áramlásnak nincsen akadálya.

Azt el kell ismerni, tetszik vagy nem, mindig Kína volt a világ ura, most csak visszaveszi, amit mindig is birtokolt. A közeledés és annak gyorsasága azonban több mint aggaszó.

Sokan hirtelen előszedik a kínai-magyar rokonságot, hátha kapóra jön annak bizonyítása, milyen jók voltunk mi egymáshoz már az ókorban is...

Álljunk csak meg egy pillanatra!

Egy csudát voltunk mi jók hozzájuk!

Innen, tíz-húszezer kilométerről már majdnem mindegynek látszik, hogy kínai-e avagy japáni az ősi rokonság. Be kell vallanom, mi a kínaiakkal nagyonis hadilábon álltunk, feleim. Annak idején éppen ők és éppenhogy  ellenünk, hunok ellen emelték a világ leghatalmasabb építményét, a Nagy Falat, amelyet 1969-ben az amerikai Glenn űrhajós szabad szemmel még a Holdról is láthatott.

Szó nincsen tehát ősi baráti-rokoni kapcsolatról.

Ha ugyan nem arról beszélünk, hogy a miattunk kényszerből emelt Fal a XX. században a kommunista Kínának hatalmas idegenforgalmi értéket képviselt, jelentős bevétellel.

(Az állítólagos rokonságnak - az ujgurok kivételével pedig nyoma sincs, hiszen nekünk  -  mint  arra Kodály Zoltán is rámutatott  -  a japánokkal vannak összekötő szálaink.)

A csöppet sem magyar érzelmű Magyar Bálint oktatási minisztersége idején ezek a  (japán-magyar)rokoni szálak egyszerűen elhalványodni látszanak, és ezt még az oktatási államtitkár,  Hoffmann Rózsa (szerintem a kormány egyik legszimpatikusabb tagja)  sem tudta helyére tenni. Nem tehetek róla, de visszaemlékszem, kisgyermek koromban  szeretni kellett Csou En Laj elvtársat, aki a tanító nénink szerint jóságos ember volt

Az akkor Nemzeti Kínának nevezett Tajvan elnökét Csang Kaj Sek-nek hívták, a jugoszláv vezetőt pedig Titónak.

10 évesen a Fővárosi Nagycirkuszban Kazal László azt kérdezte tőlünk, gyerekektől egy iskolai cirkuszi látogatáson:  "...Gyerekek, kibe rúgnátok szívesebben: Titóba vagy Csan Kaj Sekbe?..."

Persze, mi hangosan visítottunk: "...a  Sekk-be!..

Aztán telt, múlt az idő, és jött Mao Ce Tung, az új vörösisten,  és neki hozsannázott a világ egyhatoda.

Milliók halála fűződik ehhez a névhez, nyomorúság, kannibalizmus. A Nagy Menetelésnek is nevezett tömegmészárláshoz csupán egy adat:

Az 1966-ban elindított Nagy Proletár Kulturális forradalommal ismét előlép a háttérből MAO, kézbe véve az irányítást, de burkolt polgárháborút robbant ki ezzel, amelyben rombolnak, garázdálkodnak, lincselnek, gyilkolnak  a  vörösgárdisták. Az éhínség akkora, hogy a piacokon emberi combot lehetett vásárolni, és ínyenc falatnak számított a levágott női mellből főtt leves. (A kommunizmus Fekete Könyve)

1973-ban a Tienannen téren (Peking főtere) Lenin és Sztálin undorító, hatalmas képe díszeleg a felvonulók előtt,  mutatva, hogy hiába van ellentét a szovjetek és a kínaiak között, a kínai kommunista rendszer továbbra is a Szovjetunió alapítóira hivatkozik.

Aztán ugorjunk át 1989-re.

Egy másik nemzedék, diákok foglalják el a Mennyei Béke terét, ahol MAO  óriási arcképe elé helyezik fő követelésüket: a demokráciát. A kommunizmus - mint tudjuk  -  legalább 100 millió halálos áldozatot követelt, és a gyilkosságokban magasan Kína járt az élen:  65 millió halottal. Mindez csupán a hirtelen felmelegített kínai-magyar kapcsolat miatt jutott eszembe. Emlékeznek-e még önök a nagyszájú  Münchhausen báró meséire?

A derék báróra a Nílus partján rátámad egy hatalmas oroszlán. Már éppen nekilódul, amikor hősünk a folyóba akar ugrani. Igenám, de ott egy óriási nílusi krokodil tátja ki a száját. A báró hirtelen félreugrik, mire az oroszlán az eltűnik a krokodilus szájában. Így szabadult meg egyszerre két ellenségétől is a jeles báró. Nem voltam jelen az esetnél, de ha egy vadász mondja, akkor biztosan igaz...vagy nem. Az már bizonyos, hogy a vadászok (és egyes politikusok) szeretnek jó nagyokat lódítani.

A fenti történet kapcsán nekem olybá tűnik, a miniszterelnök úr -  átvéve Münchhausen szerepét  - a nálunk egyre ádázabban terjeszkedő zsidó expanziót szeretné a kínaiakkal felfalatni (a krokodil-oroszlán hasonlattal élve). Csupán a kisördög sugallja, mi lesz, ha az oroszlán és a krokodilus is életben marad? Nem vagyok politikusi alkat, nem tudok határozott véleményt kialakítani.

Egyre bizonyosan emlékszem: 1956 nyarán az addig "Láncoskutya" Tito elnök hirtelen megjelent Budapesten, és az addig fasiszta bérenc jugoszláv elnök hirtelen a Jóságos Tito elvtárs néven tetszelgett az odavezényelt munkástömegnek álcázott ávósok között.

A Váci utcán csupa barátságos, mosolygó arc, egy bőszoknyás néni (talán ÁVS-s tiszt) hirtelen egy egész tekercs fényképet készít az egykori láncoskutyáról, majd zavartan, mintha nem tudná, szabad-e, csókokat dobál a jugoszláv elnök felé, majd "éljen Titó elvtárs" felkiáltással  nehézkesen továbbsiet.

Saját élményem a kínai Népköztársasággal:

Nemrégiben egy fürt gyönyörű fokhagymát vásároltam a budaörsi AUCHAN áruházban. Gusztusos, hófehér füzért. Tetején ízléses kicsi nemzeti színű szalagra írva: magyar termék.

Otthon aztán alig látható  betűkkel:  "származási hely: KÍNA"

A valószerűtlenül fehér hagymasort fehérítő vegyszerrel itatták át. Zamata nem volt,  nem csípős volt, hanem mart! Nem a megszokott illatát lehetett érezni, hanem kifejezetten büdös volt. A Habsburgi császár, a török porta, a hatalmas Kína, miként a hatalmas Szovjetunió, a hatalmas Amerika, az Európai Unió mind-mind azt hangoztatták, hogy a magyarok megsegítésére sietnek.

Ők? Segíteni? Nekünk? Miért?

Kérem olvasóimat, jelentkezzenek, akik megtapasztaltak már akármilyen kicsikét is ebből a segítségből!

De addig is: ne fogyasszunk kínai fokhagymát,  még  jelképesen sem!

 

(:  Czékus Jób  L-88  :)