2006 őszén megszólalt a Bazilika harangja.Mindannyiunk szeretett Öcsi bácsiját, Puskás Ferencet temettük akkor.

Ma ismét búg a harang… Fáj a szív, megtörik a lélek, ismét egy nagy magyar távozott közülünk…

Varga Zolit búcsúztatjuk, siratjuk.

Annyi mindenki távozik el tőlünk mostanában, hogy szemünk szárazzá válik.

A Szent  István bazilika lassan megtelik komor, gyászoló emberekkel. Lehet, nem is személy szerint neki szól a fekete öltözék.

A Nemzetet siratjuk Zoli személyében.

Tudjuk, annak idején az 1968-as olimpiát ő szabad földön élte meg, csoportunk egyik tagja tárgyalt vele angyalföldi másfélszobás lakásának megvásárlása dolgában. Akkor még szövetkezeti öröklakások voltak az Árpádhíd pesti oldalán.

Az idő tájt született  csoportunk elnöke,  K o c s i s  Imre, aki a keresztségben éppen Varga Zoli tiszteletére kapta a Zoltán utónevet is.

„Kivételes egyéniség, a labda művésze, fantasztikus focista volt”  -  állítja róla  Kű  Lajos, veterán labdarúgó.

A Nemzet Csapata, a  F R A D I  ma idegen kezek alatt nyög. Olyan ez, amikor a láthatatlan kertész új fajta növényt akar ráerőltetni a nemzet faágára.

Nincs ez így jól, emberek, de nincs ám!

Zoli most odafentről szemléli immár felülről a világot. Talán ejt még ő is egy könnycseppet a Fradiért, a nemzetért…

A Szent István-tér fái sóhajtanak az élénk tavaszi szélben…amott a közeli játszótéren fiatal apuka mutatja vadóc gyermekének, hogyan kell rúgni a bőrt…tavasz van, nem csupán a fák, az emberek is újra születnek, minden élni akar.

Varga Zoli 65 évet élt, Isten veled Zoli, Isten veled…

(: T.M.  :)