2006 őszén megszólalt a Bazilika harangja.Mindannyiunk szeretett Öcsi bácsiját, Puskás Ferencet temettük akkor.
Ma ismét búg a harang… Fáj a szív, megtörik a lélek, ismét egy nagy magyar távozott közülünk…
Varga Zolit búcsúztatjuk, siratjuk.
Annyi mindenki távozik el tőlünk mostanában, hogy szemünk szárazzá válik.
A Szent István bazilika lassan megtelik komor, gyászoló emberekkel. Lehet, nem is személy szerint neki szól a fekete öltözék.
A Nemzetet siratjuk Zoli személyében.
Tudjuk, annak idején az 1968-as olimpiát ő szabad földön élte meg, csoportunk egyik tagja tárgyalt vele angyalföldi másfélszobás lakásának megvásárlása dolgában. Akkor még szövetkezeti öröklakások voltak az Árpádhíd pesti oldalán.
Az idő tájt született csoportunk elnöke, K o c s i s Imre, aki a keresztségben éppen Varga Zoli tiszteletére kapta a Zoltán utónevet is.
„Kivételes egyéniség, a labda művésze, fantasztikus focista volt” - állítja róla Kű Lajos, veterán labdarúgó.
A Nemzet Csapata, a F R A D I ma idegen kezek alatt nyög. Olyan ez, amikor a láthatatlan kertész új fajta növényt akar ráerőltetni a nemzet faágára.
Nincs ez így jól, emberek, de nincs ám!
Zoli most odafentről szemléli immár felülről a világot. Talán ejt még ő is egy könnycseppet a Fradiért, a nemzetért…
A Szent István-tér fái sóhajtanak az élénk tavaszi szélben…amott a közeli játszótéren fiatal apuka mutatja vadóc gyermekének, hogyan kell rúgni a bőrt…tavasz van, nem csupán a fák, az emberek is újra születnek, minden élni akar.
Varga Zoli 65 évet élt, Isten veled Zoli, Isten veled…
(: T.M. :)