„Erjedést, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában… és más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk… az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszerítő erőt lássanak… ily módon a gójok kormányai továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk…"

— (Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei VII. Jegyzőkönyv)

EMLÉKEZZ

Neved kiejteni nem szabad ma sem
Sárral dobálnak, gyaláznak szüntelen
Sorsod gúnyolják, szavad nevetik
Mártír halálod tagadva, megvetik
S ha mégis néha egy magyar szót emel
Ezer bolond üvölti: tűnjön el!

Te nyugszol lent a mélyben, csendesen
És némán suttogod fülünkbe: nem, sosem
Ne hígyj annak, ki fenyeget s kioktat,
Hogy ne merd síratni a hőst, a halottat,
Hogy nevét fejfára vésni örök vétek,
Hogy tilos őrizni tiszta, szép emléked

Mert így szólt a Mester: Mondd ki az igazat
Győzhetetlen fegyver legyen minden szavad!
Égess homlokára szégyent a gonosznak!
Simítsd ki gyűrött szívünkön a múltat!
Jóság és Igazság hadd fakadjon végre
Irtassék ki mérge a pimasz gazoknak
Kik gyilkos szándékkal oly rég fojtogatnak


Szöllősi Ildikó
Budapest,2024.03.09.