„…A magyaroknál minden mást, aki idegen, előnyben részesítenek vezető helyeken…”

— (Elhangzott mester  Magyar Pál, a bolognai egyetem szerzetes tanára, domonkos-rendi tartományfőnök szájából 1231-ben.)

I. rész

Történeti áttekintés

A magyarság gondolkodó kisebbsége alighanem Petőfivel érez együtt, aki kárpát-medencei "szerencsés megmaradásunkról" így vélekedett.

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak

Árpád szabad harcos népét szolgasorsra vetette és máig (!) hatalmában tartja az ármány, az idegen hódítók fegyvere, a judeokeresztény vallás szellemi béklyója, a történelemhamisítás és a jogászi csűr csavarás. Itt és most a két utóbbiról lesz szó.

Január 31-én jelent meg "elvetemült" írásom a szentkorona tanról [amelyet épp most fazoníroznak a sokkal fennköltebben hangzó "szentkorona eszmévé" az írástudók]. Írásommal nem voltam megelégedve. A cikket az indulat szülte, amit így fejeztem ki. "Ami miatt váltig bosszankodom, az a makacsul hirdetett, történelmi jogi és erkölcsi értelemben vett hazugság, hogy az 'istváni állam' szerves folytatója, örököse az 'árpádi államnak' és magába olvasztva annak jogrendjét továbbfejlesztve megőrízte azt."

Akkor is tudtam, különösen kikre bosszankodom, de nem neveztem meg közülük senkit. Arra gondoltam, hogy egy tisztességes nyílt vitában szállok szembe velük. E gondolat jegyében egy felhívást tettem közé Facebook oldalamon, számolva azzal, hogy a szentkorona zsonglőrök könnyen fölébem kerekedhetnek.

A hatás meglepő volt. Akikre tulajdonképp nem is pályáztam, Déri Zsuzsanna és Orosházi Ferenc, elfogadták a kihívást. Az igazi "célszemélyek" közül viszont Brindza András lerázott, Tóth Zoltán lebeszélt magáról, Halász József és Zétényi Zsolt urak pedig válaszra sem méltattak.

Ez a hozzáállás némi haszonnal is járt. Újból utána néztem, miért is "pikkelek" az urakra. Hozzáolvastam a témához. Felfedeztem az Ősi Örökségünk Alapítványt
és egy kedves ismerősömtől ajándékba kaptam néhány témába vágó könyvet, amelyek az Alapítvány gondozásában jelentek meg [újra].

Túlzás nélkül szólván újabb ablakok nyíltak előttem.

Lássuk csak.

Többször fejeztem ki rosszallásomat "szent" Királyunk "hittérítő" módszerein, pedig ő csak végrehajtotta, ami a zsidókereszténység államvallássá tételéből következett.

Szent Pál és a többi apostol agyszüleményét, az Újszövetséget, egy római császár „Nagy" Konstantin fogadta be és állította az elnyomás szolgálatába. Persze ehhez is csoda – echte krisztusi csoda - kellett, amit egy Eoszebiosz nevű püspök (...) jegyzett fel. Eszerint Konstantin császárnak a Milvius hídnál vívott csatában egy kereszt jelent meg ezzel a felirattal "e jelben győzni fogsz". Sőt a császárt álmában Krisztus is meglátogatta és megparancsolta neki, hogy készíttesse el az égen látott jel mását és biggyessze katonáinak pajzsaira.

A császárban emiatt megfordult a borjú - mint Saulban anno - és bekövetkezett a "constantinusi fordulat"

A római császár kereszténnyé lett, "megalkotva azt a politikai tételt, miszerint a császár, mint Krisztus földi helytartója nemcsak az állam, hanem az egyház ura is." 313-ban megszületik a milánói türelmi ediktum az aljas farizeusi képmutatás mesterműve. "Mivel már régóta fontolgatjuk, hogy a vallás szabadságát nem szabad elutasítani, hanem minden egyes ember értelmének és akaratának meg kell adni azt a jogot, hogy saját döntése szerint foglalkozzon az isteni dolgokkal, már korábban arra buzdítottuk a keresztényeket, hogy saját szektájuk és vallásuk hitét őrizzék".

Aztán Konstantin 328-ban áthurcolkodott Rómából Byzantiumba és az annak helyén felépített új fővárost önmagáról szerényen Konstantinápolynak keresztelte el. A zsidó forgatókönyv lapjain azonban már nem a türelem volt a mottó.

Az ugyancsak "Nagy" Theodosius császár, 380 február 27-én kiadott vallási rendeletével államvallássá nyilvánította a kereszténységet a Római birodalom egész területén, eképpen: „Megparancsoljuk (!), hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állnak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig ... Mindenkinek hinnie 'kell' (!!!) az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a 'katolikus keresztények' nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az 'eretnek' hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.”

Parancsra hinni persze nem könnyű és nem is megy hamar. Az ellenszegülők, sőt a tétovázók tömeges kivégzése meggyorsítja a katolizálást. Theodosius és utódai pontosan ezt tették.

A parancs megtagadók azonban előbb-utóbb elfogynak, a gyilkolásnak azonban folytatódnia kell, mert ez a zsidó uralom lényege. Az új ellenséget immár a "katolikus keresztények" között kezdték keresni. Ők lettek az új "eretnekek". Azokat kezdték tömegesen irtani, akik a világ legnagyobb hülyeségét, a "szentháromság tanát" nem jól értették, ill. nem helyesen magyarázták. A homousion, ill. a homoiusion egyetlen "í" betűje miatt százezrek szenvedtek máglyahalált. [És hol volt még a középkori "szent inkvizíció"?]

Hogy mi fűti a császárok buzgalmát és a máglyákat? Hát a krisztusi tanítás! Nem akarok önmagam elébe vágni, de máris ajánlhatom néhány jézuskázó marhának, olvasgassa az Újszövetséget, mielőtt a húrok pengetésébe fog.

Sokan nem akarják elhinni, hogy Jézuska zsidó volt. Lukács evangelistát olvasva én elhiszem...

De még nem értünk a kondér fenekére. Nem volt elég az eleven testeket elégetni. A múlt intézményeinek, tárgyi emlékeinek elpusztítása ugyanilyen fontos volt.

Mostanság csodálkozunk azon, hogy az ugyancsak zsidó vezénylésű Iszlám Állam martalócai szisztematikusan pusztítják Szíriában, Irakban és másutt az ókori kultúrák emlékeit. "Szent" Istvánnak és pap-hóhérainak is egyik legfőbb gondjuk volt a "pogány" kultuszhelyek, kultusztárgyak, a rovásírás emlékeinek pusztítása. De mi ez ahhoz képest, amit a "keresztény" császárok műveltek a görög kultúra és tudomány intézményeivel, létesítményeivel, irodalmi alkotásaival?

A "Hetek" a következőket írja. "A magukat kereszténynek valló császárok a 'konstantini fordulat' után határozták el a pogány kultuszokkal szembeni kemény adminisztratív fellépést. 346-ban rendeletileg betiltották a pogány istenek imádását; tíz évre rá pedig templomaikat is bezáratták. 395-ben az egész Római Birodalom lakosságát kötelezték a kereszténység felvételére, 408-ban valamennyi pogány kultusz-szobrot és oltárt el kellett pusztítani, a templomokat pedig át kellett engedni állami használatra. Justinianus törvénykönyve még 451-ben is megújította a parancsot. Egyet sem szabad megnyitni tisztelet és imádás céljából azokból a templomokból, amelyeket régebben bezártak. Távol legyen korunktól, hogy visszaadjuk az ősi tiszteletet a szégyenletes és förtelmes bálványoknak; hogy koszorúkkal borítsuk a szentségtelen templomok kapuit; hogy tüzeket gyújtsunk szentségtelen oltáraikon; hogy tömjént égessünk rajtuk; hogy áldozati állatokat vágjunk; hogy bort öntsünk ki áldozati edényekből, és azt higgyük, hogy Istent tiszteljük azzal, ami puszta bálványimádás."

Dehát nem erről, nem csak pogány kultuszokról volt szó. [A zsidó "Hetek" akkor is hazudik, ha "igazat" ír...] Az igazság ugyanis az, hogy frontális (!) támadás indult az antik görög-római civilizáció ellen.

"Az életében a „thesszalonikai mészárosként” aposztrofált Theodosius 'dicső' uralkodása alatt 391-ben került sor az olimpiai játékok megszüntetésére és a fénykorában hétszázezer kötettel büszkélkedő alexandriai Serapeum felgyújtására is. Carl Sagan csillagász szerint kb. ötszáz évvel vetette vissza az emberiség tudását e könyvtár elpusztítása, amely az ókor legjelesebb gondolkodóinak és tudósainak műveit őrizte. Szophoklész százhuszonhárom drámájából például csak hét maradt fenn, és akkor képzelhetjük az orvostudomány, a csillagászat, a filozófia, a matematika és a fizika területét ért pótolhatatlan veszteségeket. … Theodosius áldatlan, ám az „igaz hit” szempontjából annál áldásosabb regnálásával telepedik rá Európára az igazi sötét középkor, majdnem ezer évig tartó és borzalmaival a legvadabb képzeletet is felülmúló panoptikumával."

Ez csak egy példa volt a sok közül. "Nem egy, de több száz elpusztított könyvtárról van szó. Akkor a városokban mindenütt voltak közkönyvtárak és számtalan magánkönyvtár. Több száz (!) elpusztított könyvtárról van szó. Az alexandriainál is gazdagabb egykori thébai és memfiszi könyvtáraknak csak egykori létéről tudni. Semmi sem maradt az athéni, antiochiai, római, pergamoni, efezusi, korintoszi, stb. könyvtárakból és anyagaikból sem." [Bognár József: "Történelem és pogányság" Ősi Örökségünk Alapítvány Budapest, 2013-153 old.]

A római-bizánci isten császárok Jahve szolgálatába szegődtek, ennélfogva egytől - egyig komisz zsidócsahosokká züllöttek, az egyetlen: Julianus "Apostata" kivételével.

"Flavius Claudius Iulianus a Római Birodalom császára volt másfél évig, 361 és 363 között. … Uralkodása alatt az ősi görög–római vallási hagyományokat ápolta és pártfogolta, utolsóként a római császárok között. … Az újplatonizmus felé fordult, de nem Platón munkáinak betű szerinti életre hívása volt a célja, hanem a dialógusok szólásszabadságán és a meggyőzésen alapuló szellemiségének valóságba ültetése. Ezért Iulianust az 'Apostata', azaz Hitehagyott Julianosz” melléknévvel tartja számon a 'keresztény' hagyomány."

Ez nem is csoda, hisz Julianus megvetése és utálata jeléül nyilvánosan kiásatta és elégettette Keresztelő Szent János csontjait. E jelképes cselekedetnek mély logikája volt.

A keresztények, harcot hirdetve a bálványimádás ellen, elpusztították még a könyvtárakat is [Lásd fent.]. Viszont önmagukat szentként bálványozták és minden csontocskájukat kegytárgyként imádtatták a hívőkkel. A "hitehagyó" császár emiatti felháborodásában rendelte el a "szent" csontok megsemmisítését. E "merénylet" miatt a császárral, a bátor katonával és kitűnő hadvezérrel, egyik csatája zűrzavarában orvul végzett egy ismeretlen merénylő, akit a katolikus legenda a sírjából direkt ebből a célból feltámadt Szent Mercuriussal azonosított...

Julianus bukása hosszú időre megpecsételte a görög-római kultúra sorsát. Évszázadokkal később a "Renaissance" tűzte újra napirendre a kérdést és próbálta a tetszhalálból feltámasztani mindazt, ami az embert emberré teszi: a szabad gondolkodást, a jó megbecsülését, a szép csodálatát. Ez egy későbbi téma.

Még a zsidókereszténység tombol a 395-ben kettészakadt Római Birodalom keleti és nyugati fertályán. Ennek az eszeveszett őrjöngésnek Nyugaton csak a Római Birodalom bukása vetett véget, amikor is a "barbár" gótok Alarich vezetésével 410-ben feldúlták az ezeréves várost, amely bukása előtt kereszténnyé züllött...

Keleten azonban még évszázadokig égtek a máglyák, egészen addig amíg, 1453. május 29-én, II. Mohamed szultán el nem foglalta Konstantinápolyt és kardélre nem hányatta e "keresztény" Sodoma lakóit.

Halhatatlan költő-írónk Madách az Ember Tragédiája VIII. színében ad tanulságos hangulatképet a keletrómai mindennapokról, amelyet Zichy Mihály rajza szemléltet...

Itt abbahagyjuk a jóleső (?) borzongást és egy ugrást teszünk visszafelé az időben "apostoli szent királyunk" ugyancsak dicső korához.

Az egykori Róma "keresztény" szemétdombján új állam alakult Nagy Károly Frank Birodalma.
"Az V. Században (482843) Gallia északi részén létrejött történelmi államot a frankok germán törzse hozta létre, amely Frízia felől, a rómaiak szövetségeseként érkezett (lopózott...) a kései Római Birodalomba ... A Nyugatrómai Birodalom bukása után a frank állam lett a legerősebb germán állam. A világon elsőként itt alakult ki és szilárdult meg a feudális rendszer."

Van ehhez valami közünk? Igen! Nagy Károly irtotta ki ugyanis a Kárpát-medencében megtelepedett rokonainkat, az avarokat. E dicső haditett lett később "Szent" István későbbi rémtetteinek mentsége, ill. magyarázata.

Ami a feudális rendszert illeti. A magyaroknak voltaképp nem a keresztény hit igáját kellett felvenniük, hanem jobbágyokká, a "feudális rend" igavonó barmaivá kellett válniuk. Azzá is váltak ezer évre. Ezt nevezik Zétényi és elvbarátai "alkotmányos rendnek"...

Közben a nyugati fertályon berendezkedett a "kereszténység", amely a züllött Római Birodalom minden züllöttségén túltett. Ennek jellemzésére egy kis hangulatkép.

Mint tudjuk a lutheri lázadás [reformáció] egyik kiváltója a "simónia", a bűnbocsátó cédulák pénzért árusítása volt. De hogy működött ez a kegyes üzlet? "XXII János Pápa (1314-1334) a megadóztatásnak új rendszerét találta fel. Meghatározott összegért minden bűnre megvásárolható volt a bűnbocsánat. A paráznaság minden nemének és formájának tarifája megvolt. Pl. ha egy lelkész követett el testi bűnt apácával, gyóntatott nővel a bűnbocsátó cédula ára 67 forint 12 sous volt. A fiatalkorú megrontása 135 forint 15 sousba került. Természetellenes bűn vagy bestialitás (állattal fajtalankodás) 219 forint 15 soust kóstált. Tiszta nő megbecstelenítése potom 2 forint 8 sous volt. Ha valamely lelkész rokonával "úgy" akart együtt élni, az "engedélyért" 76 forintos és 1 soust kellett leszurkolnia. A tarifa megdöbbentő alapossággal részletezte a legkülönfélébb bűnök válfajait. Szakavatott koponyák állították össze..." [Idézve Homonnai János "Ezeréves haláltusa" - Ősi Örökségünk Alapítvány Budapest 2015 28 old.]

Mi sem természetesebb, minthogy a szexuális bűnöző, ha fizetett, megúszta a büntetőjogi felelősségre vonást is.

Erősen ajánlatos volt el nem követett bűnért is fizetni, mert a nemfizető "ártatlanokra" a pápai inkvizíció leselkedett, amely mintegy tízezer "eretneket" kínzott és égetett meg isten dicsőségére.

Szóljunk még a "szent ereklyékről"... Valóságos mánia, majd az Egyház számára, kitűnő üzlet lett az ereklyék gyűjtése, "hitelesítése" és árusítása. Mulatságos, amit erről olvastam Palló Imre Őszinte sorok "A művelt Nyugat történetéről" c. könyvében [75. old.].

De ez mind semmi ahhoz képest, amire e comment írása, ill. a forrásanyagok olvasgatása közben ráébredtem.

A zsidókat tulajdonképp a pápák, császárok, királyok, fejedelmecskék tették a világ uraivá, a "kamatszedés tilalma" segítségével!

Mózes a zsidóknak tiltotta a kamatszedést. [Jó vicc, nemde?] A Tóra-rágó keresztények fokozatosan azonosultak ezzel. Az Arles-i (314) és a niceai zsinat (325) ezt a tilalmat (még) az egyházi személyekre korlátozta. A Karoling-korra (Nagy Károly frank birodalma) a tilalmi igény a világi jogalkotásig is eljutott. Lothar császár 825-ben így rendelkezett: 'Aki kamatot szed, sújtsa azt királyi átok, aki ismételten kamatot szed, taszítsa ki magából az egyház, és vettessék börtönbe.' A második lateráni zsinat II. Ince pápa elnökletével ezt a szabályt a teljes katolikus világra kiterjesztette 1139-ben: aki kamatot szed, ki kell azt taszítani az egyházból, és csak a legsúlyosabb büntetés után és a legnagyobb óvatossággal vehető fel ismét. Attól a kamatszedőtől, aki megtérés nélkül hal meg, meg kell tagadni a keresztény temetést.”

A szigorodó törvényi szabályozás egyetlen kivételt ismert: a zsidóknak nem tiltotta meg a kamatszedést! A megvetett, üldözött, gettókba zsúfolt faj kezébe került a világuralom fegyvere: a pénz.

A pénz halált hozó útjának stációit viszonylag könnyű követni. A bolt kicsiben indult... Majd -szinte észrevétlenül- vált társadalomveszélyessé. Mi hozta a fordulatot? Az, hogy a felhalmozott és higanyként ide-oda áramoltatható zsidópénz megtalálta az utat a papság és a "nemesség" mindig üres zsebéhez és jelleméhez. A hitvány "karok és rendek", azért, hogy gyorsan sok pénzhez juthassanak, már nem közvetlenül sanyargatták a jobbágyaikat, hanem kölcsönt vettek fel a zsidótól és a kamatos kamattal növelt adósság behajtásának jogát engedték át a zsidónak. Létrejött és elterjedt a világtörténelem legpiszkosabb üzlete. Aki ezt a folyamatot meg akarja érteni, ne a politika- ill. gazdaságtörténetet olvasgassa, csak ismerje meg és értse meg Jud Süss és Würtenberg hercegének "jelképes" történetét, amely csak annyiban hibádzik, hogy az igazi Jud Süssöket nem akasztották fel.

A hitelező - adószedő zsidó Shylock alakjában a "keresztény világ" réme lett. Ez a hódító háború persze zsidó "áldozatokat" is szedett. Egy példa. Az 1391-ben, Sevillából kiinduló pogrom során több tízezer zsidót öltek meg vagy üldöztek el, 70 spanyolországi zsidó közösség pedig teljesen megsemmisült. … A területen a 15. században folyó zsidóellenes zavargások állandó eleme volt, hogy a pénzkölcsönzéssel foglalkozó zsidóknál talált adóslistákat megsemmisítették."

A zsidók sok csatát vesztettek, de a háborút, a gój uralkodó osztályok -a papság és a nemesség- mérhetetlen aljassága és az istenadta nép birkasága miatt megnyerték.

Ennek nem a legfrissebb, de a legjellemzőbb példája a Rothschild markában álszenteskedő vén marha zsidócsahos Ferenc Jóska, aki milliószám hajtotta a zsidó vágóhidakra [európa frontjaira] a Monarchia népeinek színe virágát, akik fölött a zsidóisten és földi helytartója Rothschild kegyelméből 1830–tól 1916-ig azaz 86 évig uralkodott. Ennek eredménye a magyarok számára az életképtelen Csonka-Magyarország.

-----------------------------------------

De térjünk vissza témánkhoz, és immár valóban kis hazánkhoz. Halász, Tóth és Zétényi urakhoz, akiktől azt szerettem volna legelőször megkérdezni, ti nem tudtok mindezekről?

Nyilván tudnak, mégis azt verik, a fejekbe, hogy "a magyarságnak be kellett illeszkednie a Keresztény Európa 'konszolidált' viszonyaiba [lásd fent...] Véget kellett vetni a kalandozásnak. Katolikus hitre kellett téríteni és alázatos jobbágyokként békés földművelésre kellett szoktatni az addig 'pogány', lóháton száguldozó magyarokat, mert ha ez nem történik meg, az avarok szomorú sorsa teljesedett volna be rajtunk." Állítólag ettől mentettek meg minket Géza fejedelem és István a király, hozsánna nekik.

Tiszta sor nemde? Nem! Mert a mese csontja-velejéig hazug! Egy szisztematikus történelemhamisítás terméke, amelyben cinkosok a fentebb emlegetett urak is.

Kalandozó őseinkből ugyanis a szemét külföldi és mégszemetebb "magyar" történetírás [pl. Glatz Ferenc a hungarofób zsidó] kreált "gyászmagyarokat", a 954-ben az Augsburg melletti Lech mezején I. Ottó német császártól elszenvedett "katasztrófális vereség" ürügyén; jóllehet -mint a kalandok döntő többségénél- ezúttal se a saját szakállunkra mentünk. Hívtak minket és nem szenvedtünk katasztrófális vereséget.

A kis lech-mezei malőr miatt ugyanis egyáltalán nem lettünk leírva Ájrópában. Olyannyira nem, hogy hat évvel (!) az augsburgi seggrepacsi után XII. János pápa őszentsége -I. Ottó korábbi nagy haverja- újabb "meghívót" küldött a magyaroknak, hogy ugyan szabadítsák meg ezúttal az épp általa német-római császárrá koronázott Ottótól... A pápa követeit Ottó emberei elfogták és Ottó reklamált is a pápánál, így... "Nem hinnénk a rémhíreknek és pletykáknak, ha nem látnánk Péter utódának pecsétjét és saját keze írását azon a levélen, ami kezünkbe került a két követ által, mely szerint a 'hunokat' kívánja ismét vesztünkre felhozni és azokkal szövetségre lépni ellenünk." [Ugyanott 40 old.]

De hol volt ekkor a félelmetes avar-irtó Nagy Frank Birodalom [amely fénykorában is csupán a dunántúli területeket uralta]? 843-ban háromfelé esett Németországra, Franciaországra és Olaszországra. Majd az egykori tartományokból további országok alakultak: Spanyolország, Skandinávia, stb.

Az utódok nem tartották uralmuk alatt az egész Kárpát-medencét. Ott ekkor népmaradványok vegetáltak csupán, szabad prédájául a Kárpátok hágóin lezúduló "hunoknak", azaz Árpád hadainak.

A "kalandozásoknak" is van egy újabb olvasata. Eszerint … "Nyugaton erről úgy írnak, hogy a németségen belüli széthúzások a magyaroknak köszönhetők, akik hol ezeket, hol azokat bújtották fel a másik ellen és akadályozták, a Nagy Károly utáni szétesett országrészek egységes birodalommá alakulását [újjáalakulását]." [Ugyanott 38 old.]

Ezek szerint mi is alkalmaztuk az "oszd meg és uralkodj" diplomáciai gyakorlatát. Akár így volt, akár nem, vitathatatlan, hogy a kalandozások a német egységesülési törekvések ellen hatottak, segítették a "mindenki harcát mindenki ellen".

Vagyis!Vagyis egészen másról van szó, mint amit a "Szentkorona-tan", ill. "Szentkorona-eszme" csepűrágói el akarnak velünk hitetni. Nem a fenyegetett magyarság megmentése volt a tét. Mindössze az történt, hogy Géza fejedelem fejébe vette: megakadályozza, hogy halála után a fejedelmi tisztséget és özvegyét Sarolt asszonyt az Etelközi Alkotmány által elfogadott rend [szeniorátus] alapján Koppány örökölje. A hatalmat fiacskájára, Vajkra akarta átjátszani a német (!) öröklési rend [primogenitúra] előírásai szerint. Jól tudta, hogy tervét a magyarok nem fogják támogatni, ezért célját nemzetárulás útján akarta elérni. Evégből követeket küldött Quedlinburgba -ahol I. Ottó német császár épp nemzetközi konferenciát rendezett a vele vazallusi viszonyban lévő államok vezetői számára- és személyes előnyökért [fia királyságáért] a császár vazallusává tette Árpád országát is. A paktum tényét és tartalmát persze nem kötötték a lóvátett lovasnép orrára.

Utólag azt akarják nekünk beadni, hogy valamiféle "gentleman's agreement" [nem formaszerű, írásba nem foglalt, az adott szóra épülő, hallgatólagos, többnyire államközi megállapodás, megegyezés] jött volna létre a pápa, német császár és a magyar hóhér-fejedelem között. A valóságban Géza nem volt a sem a pápa, sem a német császár partnere ebben a piszkos ügyben. Az árulónak tett ígéreteiket nem tartották be. Ez utóbb vált teljesen világossá, de ne vágjunk a dolgok elébe.

Géza számolt azzal, hogy a "királypuccs" a magyarok ellenállásába ütközik majd, ezért a "trójai faló trükk" modernizált változatát alkalmazva "különleges alakulatokat", Bajor Gizella lovagi kíséretét, csempészte az országba afféle "násznépként". De mielőtt erre sor került volna, Géza "csendes tisztogatást" végzett rokonsága, Árpád leszármazottai, körében.

"A szilárd fejedelmi hatalom megteremtése szintén Géza műve volt, akit a krónikák erőszakos, 'kegyetlen' uralkodóként ábrázolnak, s akinek 'a kezét embervér szennyezte'. Népes rokonságát – Árpád unokáit és dédunokáit – a jelek szerint kiirtotta, 'Tar' Zerind fia, Koppány maradt közülük az egyetlen túlélő, akire mint 'somogyi fejedelemre Géza a Dunántúl egy részének kormányzását bízta."

Koppány megbízatása úgy szűnt meg, hogy Bajor Gizella férje, István a király, megölette és négyfelé vágatta a nagybácsit. A dolog így esett. "A pannonhalmi kiváltságlevél a konfliktust egyenesen úgy jellemezi, mint 'a németek és a magyarok között támadt igen nagy viszályt. Ezek a 'németek' alkalmasint nem csupán a Gizellával érkezett, nyilván kevés számú, de fejlett haditechnikát képviselő német lovagot jelenthetik, hanem említésük úgy is értelmezhető: reguláris német császári sereg bevetésére is sor került István oldalán Koppány ellenében. A mészárosmunkát azonban Gizella lovagja végezte el. "A Koppány elleni harc vezére Vecelin volt. Róla a krónika több helyütt szól... Szintén Bajorországból, Wasserburgból jött be, aki Szent Istvánnal Somogyban Koppány vezért megölte.

A piszkos munka java még hátra volt. Azt I. István, magyar csatlósai, Gizella, a német "lovagok" és a Nyugatról sáskarajként bezúduló keresztény "hittérítők" végezték el.

A történelemhamisító hálás utókor -köztük "vitapartnereim"- igyekszik I. Istvánt mindenféle címmel-ranggal felcicomázni. Ő lett pl. a "pápailag" koronázott apostoli király, legalábbis a jámbor Hartvik püspök legendája szerint...

"… A már elkészített koronát a lengyelek fejedelmének kellett volna küldeni, illetve a megelőző éjszakán, II. Szilveszter pápának látomásában megjelent Isten küldöttje, és ezt mondta: „Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár. Elhozták hát az apostoli áldás 'levelét' (?) a koronával és a kereszttel együtt, s miközben a püspökök és a papság, az ispánok és a nép egybe hangzó magasztalásukat fennen kiáltozták, Isten kedveltjét, István királyt az olajkenettel felkenve a királyi méltóság diadémjával szerencsésen megkoronázták.

A bárgyú Hartvik legenda számunkra azért fontos dokumentum, mert szinte minden olyan írásmű, amely I. Istvánt fényezi, e legendához, mint az úgyszólván egyetlen zavaros forráshoz kanyarodik vissza. I. István apostolságáról ugyanis nincs papír!

Mondják, hogy I. István idejében nem volt állandó kancellária. Lehet. De volt kancellár. A német császár kancellárja (…) Heribert, vagy annak C monogrammal szignáló munkatársa, aki 1002-ben a Pannonhalmi Apátság alapító levelét kiállította I. István nevében. A levelet utóbb kozmetikázták kissé, persze nem annyiszor, mint a Bibliát ... [Az Apátságot még Géza kezdte építtetni és I. István fejeztette be.] A levelet az apátság levéltárában őrzik azóta is.

De hol a francban van a magyar apostoli királyság alapító levele: az "apostoli áldás levele"? Elkallódott a kiadmányozott példány? És hol a pápai levéltári [Archivum Secretum Vaticanum] eredeti? Az is elkallódott? Vagy nincs is ilyen levél?

Szándékosan mellőzöm a pápai "apostoli áldás" kegytárgyai -a kereszt és a korona- emlegetését, mert úgy vélem mára nyilvánvaló lett, hogy a "szentkoronának" és II. Szilveszter pápának semmi közük egymáshoz.

Könyvtárakra tehető irodalma van úgy a "Szentkirálynak", mint "Szentkoronájának". Én azonban nem vagyok könyvtáros és itt és most még szemelvények formájában sem foglalkozom azzal a temérdek marhasággal, amit e témáról a "hűséges szolgák" nemzedékei írdogáltak, beleértve "vitapartnereim" irományait is...

Ehelyett egy logikai feltevést állítok fel és abból kiindulva próbálom megismerni, megérteni az Árpád ház történetét.

Ha I. Istvánnak valóban "apostoli–királyi" kiváltságlevele lett volna a pápától, ez azt jelentette volna, hogy a királyi hatalom német (!) jog szerinti öröklődési rendjét [primogenitura] a pápa és a német császár elismerik és engedik, hogy I. István koronáját és trónját fia Imre herceg örökölje. Csakhogy nem engedték.

Az "Árpádház" feketénél is feketébb krónikáját Grandpierre K. Endre "Királygyilkosságok" c. kitűnő könyve írja le, amely PDF formátumban letölthető! [Nem lehet letenni...] A könyvet többször elolvastam, most mégsem abból idézek, hanem Botos László recenziójából, amit szintén nem lehet letenni...

"Szent István király úgy tervelte és szilárdan elhatározta, hogy az evilági dicsőség minden pompáját félreveti, az ideig tartó királyság koronáját leteszi és egyedül Isten szolgálatának szenteli magát. [Elment a kedve az uralkodástól? Ugyan miért?] Elhagyja a külső gondokat, csöndes békességben, szemlélődésben tölti életét, a királyi fönség koronáját pedig fiának, Imre hercegnek akarta adni, aki szentséges erkölcsökkel volt megáldva. 1031. szeptember 8-ra volt kitűzve (!!!) a koronáztatás, amelyre az ország rendjeit is egybehívták. A koronázási előkészületek már folyamatban voltak, amikor hat nappal előbb, 1031 szeptember 2-án Imre herceg váratlanul elhunyt."

Mint tudjuk, Imre herceget egy vadkan véletlenül megölte. Hát persze...

A gyilkos királynak magva szakadt immár. Ekkor eszébe jutott a szeniorátus szerinti öröklési rend [ami miatt Koppányt felnégyeltette...] és sebtében szalajtott Vászolyért, akit mellesleg sitten aszalt addig. Igenám, de "őapostolsága" nem számolt azzal, ami bekövetkezett. Neje őnagysága Bajor Gizi asszony átvette a direkciót. Hogy is történt? "Nagy hamar elküldé a Buda nevű szolgáját Nitrába, hogy onnan Vazult az ő rokonját hamar elé hozná, hogy minek előtte meghalna, annak előtte királlyá tenné. Vala pedig Vazul igen szép ifjú, kit Szt. István az ő vádoltságáért Nitrába a tömlöcben tartott volt. Mely dolgot a Buda megjelenti a királyné asszonynak, ki azon helyt Buda előtt a Sebust a Nitrában bocsátá, ki a Vazulnak mind a két szemét kitolja és a fülét ólommal beönté.”

Lám, ez volt a divat keresztényéknél... István a király pedig saját csapdájába esve, saját dugába dőlve, vinnyogó nyomorultként távozott az árnyékvilágból, konkrétabban a háziőrízetből, amelybe Gizella és bandája vetette.

"Erkölcsi tanulság: aki másnak vermet ás, maga esik bele."

"Ebből" kellett kikerekíteni és folyton-folyvást csiszolgatni a nem létező "Ezeréves Történelmi Alkotmányt" Ez sokaknak sikerült [Halász, Tóth és Zétényi uraknak is ...]. Alkotmányos műhelyek, mit műhelyek (?), valóságos iparágak nőttek ki a semmiből, hogy létezőnek láttassák a semmit.

Itt kell említenem "vitapartnereimet" nem ötletszerűen választottam ki. Az említett urakkal nem a nyilvános vita lett volna az első pengeváltásom.

A mostani "tetemrehívás" előzményei a honlapomon megjelent alábbi írások.

Szentkorona tan

2011-03-26

A TAHSZ harmadik állandó értekezlete elé

2011-04-09

Választóvíz

2013-05-26

Világnézet és vallás

2013-08-11

Szentkorona és környéke

2014-03-16

Kultúrák vallások egyházak államok

2014-04-07

Keresztény értékrend

2015-01-21

Ezeket nem szeretném ide bemásolni... Tartalmukból itt-ott idézek majd, azaz hivatkozási alapnak tekintem a korábbi cikkeket.

Szentkorona tant annak apropóján írtam, hogy szép ajándékot kaptam, a Magyarságtudományi Füzetek Kisenciklopédiájának 10 számát. A Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely adta ki, főszerkesztő Patrubány Miklós. A szám szerzője Tóth Zoltán József, aki Pápai Szabó György szerkesztő előszava szerint, a Szent Korona-tan s a magyar történeti alkotmány legfelkészültebb kutatója és képviselője.

Tóth úr "legfelkészültebbségét" nem kérdőjelezve azt bogarásztam, hun' találhatók fel a hun ideák a műben. Nos ilyenek nincsenek benne. Egy pápista brossura az egész.

A TAHSZ harmadik állandó értekezlete elé

Akkori mondanivalómat az írás mindössze egy mondatával szeretném szemléltetni.

"A Történelmi Alkotmány, a kiművelt emberfőkben is, összekapcsolódik a Szentkorona Tannal, amely ugyanolyan fantazmagória, mint maga a Történelmi Alkotmány, amelynek leginkább a történelmietlenség róható fel!"

A Választóvíz az "Árpádizmus – istvánizmus" alcímet viseli. Itt már neki kellett mennem Zétényinek...

"Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület … szellemisége jelenleg is kísért. Ezt onnan gondolom, hogy egy későbbi műben: Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága által 2011-ben kiadott 'Történelmi tradíciók és az új Alkotmány' c. tanulmánykötetben szinte szó szerint ismétlődnek a 2003-as eszmék.

Erről a kiadványról rég akarok írni, de mivel az írások közül épp Zétényi Zsolt írása háborított fel leginkább, halasztgattam a dolgot, nem akarván olyanba 'belekötni', akivel amúgy személyes jóviszonyban vagyok. Sajnos nincs tovább, a témára térek. E cikk, címe, frontképe és tartalma egyaránt azt kívánja kidomborítani, hogy a magyarság történelmében az árpádi előzményeknek az istváni folytatással való összemosása olyan 'ordas eszme', amely a köz gondolkodást súlyosan károsítja, függetlenül az írók direkt, vagy eshetőleges szándékától, esetleg gondatlanságától.

Zétényi azzal kezdi, hogy '2010-ben elsöprő erejű akaratnyilvánítás folytán megváltozott politikai hatalom erős, a nemzeti érdekekre hivatkozó nemzet egyesítést, az ország erkölcsi és anyagi megerősödését hirdető országgyűlési többség határozatot hozott az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság létrehozásáról.' [25, 26 old.]

Sajnos innentől Zétényi szememben már nem walesi bárd, hanem udvari költő. Legyinthetnék mindarra, amit ezután ír, de sajnos nem tehetem, mert himnusza káros, ill. veszélyes."

A Világnézet és vallás nem polemizál személy szerint az urakkal, annál inkább világnézetükkel és "vallásukkal"...

A Szentkorona és környéke megírásakor már jócskán be voltam gorombulva, nem utolsó sorban Zétényi "kollegámra", amit az alábbi mondatok érzékeltetnek.

"A keresztény értékrendet kezdetben az idegenek (a jó merániak), a csuhás sáskák, az idegen és a 'magyar' nemesség képviselték. Később melléjük álltak a Verbőczy -féle jogtudorok, lévén az ország a jogászok és a kanászok országa. Werbőczy modern utódai is teszik a dolgukat. Egyik illusztris alakjuk Zétényi Zsolt, aki egy tanulmányában 'bebizonyította', hogy a magyarnyomorító 'ezeréves történelmi alkotmány' az etelközi és pusztaszeri alkotmányok szerves folytatása. Azt a tényt, hogy a nép csaknem ezer éven át formálisan is ki volt rekesztve az alkotmányból, azzal hidalja át, hogy ez idő alatt a nemesség látta el a népképviseletet. Dózsa megégetése és a nemzet nyakára illesztett halálos hurok: a Tripartitum jól jellemzik e képviselet minéműségét.

Kíváncsi voltam, hogy e végtelenül hajlékony gerincű és gondolkodású úr miként vélekedik az EU-ról. Egy Bunyevácz Zsuzsa nevű úrhölggyel folytatott csevely szövege adta meg a választ.

'Bunyevácz Zsuzsa: Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a Szentkorona-tan eurokonform. Mi kellene ahhoz, hogy hivatalosan is visszatérjünk ehhez a jogrendszerhez?

Dr. Zétényi Zsolt: A Szentkorona-tan több is, mint eurokonform, ezzel pusztán azt mondjuk, hogy ez a hagyomány lényegét illetően megfelel azoknak a követelményeknek, igényeknek, amelyeket a nemzetközi közösség, különösen Európai Unió támaszt.'

Ezt olvasva már csak azt kellett eldöntenem, köpjek-e vagy hányjak..."

A Kultúrák vallások egyházak államok c. írás ugyancsak nem említi az urakat, csupán azzal az úttal foglalkozik, amelyen Zétényi úr is baktat...

"Úgy látszik, mintha napjaink minden útja Rómába (átvitt értelemben Nyugat Európába, még átvittebb értelemben a New yorki Wall Streetre) vezetne. Ezt harsogják a 'rendszerváltó pártok' politikus szélhámosai Mesterházytól Gyurcsányig; erre gondol a kormányzó tolvajszövetség vajdája Orbán Viktor; ezt hirdeti az ál-szélsőséges Zázrivecz/Vona; erről prédikál a (harmadik) zsidó hercegprímás Erdő Péter; ezt ajánlja Deutsch Róbert főrabbi; ezt makogja a révületbe zuhant hitgyüliseknek a prófétává kupálódott taxisofőr Németh Sándor; ugyanebbe az irányba trappolnak a Martens bakancsos hungaristák és nyilasok is."

Érdekes lenne egy újabb Bunyevácz Zsuzsa interjú Zétényi Zsolttal, hogy megtudhassuk, mit tart manapság az euro-konformitásról és arról a pápáról, aki nyíltan az európai fehér civilizáció megsemmisítésére törő zsidó világhatalom oldalára állt, a migráns invázió "szentesítése" formájában?

A Keresztény értékrend szintén nem említi az urakat, eszmei táptalajukat viszont annál inkább.

"A kereszténységet nem Jézus találta fel. Több évszázaddal születése előtt az u.n. 'hellenisztikus' korban a nyugtalan zsidó elmék, 'keresztény' szektácskáikban már apokaliptikus víziókkal hülyítették egymást. Azt hirdették, hogy szenvedéseik miatt Isten egy igen közeli, katasztrófákkal kísért ítéletben, világégésben állítja helyre Izrael és a népek feletti uralmát, földi birodalmát, amikor is a jók jutalmat, üdvösséget, a gonoszok pedig újabb szenvedést és végső pusztulást nyernek. E kéjes álomtól a zsidók nem tudnak szabadulni, az igen közelinek remélt és jósolt apokalipszis öt-hatezer éves késése ellenére sem. Most, hogy mára teljesen felégették maguk körül a jóhiszemű, türelmes, feledékeny világot, újból rázendítettek a régi nótára, egyre hangosabban ill. fenyegetőbben. Teszik ezt annak ellenére, hogy mára megszerezték maguknak a főhatalmat a pénz, az államok, az emberek és az Egyház fölött egyaránt."

Mi ebben az érdekes? Hát csak az, hogy a judeokereszténység mára "szalonképesítette" azokat a zsidó szektákat -köztük a "Hit Gyülekezetét"- is, amelyek ugyanúgy Jézust árulják a gójoknak, mint a történelmi egyházak, csak még tetszetősebb csomagolásban. Németh Sándor arról nyilatkozott a minap, hogy az emberiség létszáma [az Armageddon folytán] jelentős mértékben csökkenni fog, de nem kell aggódni […], mert később az "emberiség" majd megint elszaporodik és Jézus földi országában boldogabban fog élni, mint annak előtte. A teljesen hülyére dumált hívek szemmel láthatóan nem veszik észre, hogy az ex-sofőr nem a folyton emlegetett "Názáretit" várja, hanem a zsidókirályt, aki kemény jogara alatt igazgatja majd a Világot, amelyben a választott nép [neschman] igényeit szolgálják majd a többi élőlények, az emberi alakban élő gój állatokat [nepesch] is ideértve.
A "keresztény értékrendben" fürdőző urakkal szemben az a jogos kifogás támasztható, hogy nem léphetnek ki a saját szerepükből, amely annyiból áll, hogy a "szentkorona" pulijaiként terelgessék "isten bárányait" a sakterek vágóhídjára.

* * *

A történelemhamisítás, a világ és azon belül Európa történetének meghamisítása, ill. elszigetelése a történelmi alkotmány képzeletbeli lágy ölén ringatott Magyarországtól, közös trükkje minden alkotmánybűvésznek ideértve "kedvenceimet" is. Nem foglalkoznak pl. a "magyarországi boszorkányperek" tanulságos históriájával, holott az interneten hemzsegnek az e tárgyú forrásmunkák.

Ehhez képest már csodálkozni se lehet azon, hogy jogtudoraink szóra se érdemesítik, amit a "Szent Inkvizíció" művelt Európában, különös tekintettel Spanyolországra. Persze ne gondoljunk csak a pápista inkvizícióra. Semmivel sem voltak különbek az aljas kis református inkvizíciók Luther, Kálvin, Zwingli, Melanchton, stb. inkvizíciói.

Hogy is jutott volna hely és idő John Wicliff angliai mozgalmára, vagy az általa ihletett csehországi Huszita lázadásra és a Münzer Tamás nevével asszociálható németországi parasztháborúkra.

E "vallási háborúk" igazándiból sohasem a vallásról szóltak. A nép a világi és egyházi kizsákmányolás ellen lázadt [mint nálunk Dózsa], de az állam és az egyház mint "eretnekeket", Krisztus Egyháza ellen támadókat, kínozta égette, húzta karóba, törte kerékbe, ásta elevenen földbe és fojtotta vízbe férfiakat, nőket és gyermekeket.

Ezek az eretnek mozgalmak gyakran nevezték magukat "kommunista közösségeknek". Erről jut eszembe, hogy a szentkorona apologéták gondosan kerülik a színvallást abban a kérdésben is, hogy vajh' a kapitalizmus, vagy a szocializmus hívei-e? Ez pedig nem volna fölösleges, mert a Világ és Európa történelme "banális" szociális kérdések körül forog. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak közötti feszültség forgatja az emberdarálót.

És végül: milyen hitet vallanak magukénak ezek a tarisznyahitűek? Nyilvánvaló, hogy vallásuk az Újszövetségbe kottázott judeokereszténység.

E tárgyban a szüntelenül agyaló Halászjóska 2015 évi "újévi üzenete" a legtisztább obskurantizmus, amit e tárgyban valaki valaha papírra vetett. El kéne olvasni, mert ide csak idézetet tudok beszorítani.

A szerző szerint "...Ezerkétszáz éves történetünk olyan 'alkatrészeket' tartalmaz, amelyeket felépítő elemek egy része felhasználható olyan 'alkatrészek' elkészítéséhez, amelyek az ősi civilizáció Szent Korona Értékrenddel közvetített társadalomszervezési rendszerének szerves részei. Vannak olyan alkatrészek, amelyeket teljes egészében ki kell dobni, de az alkatrészek jelentős részéből csak néhány -megosztottságot és szabadság-akadályozást erősítő- elemet kell eltávolítani ... <!

Az Újszövetség evangéliumai számos olyan részt tartalmaznak, amelyek azt bizonyítják, hogy Jézus nem Jahvét, hanem Istent követi, így ezek részei az ősi civilizáció 'alkatrészeinek' is, feltéve, hogy annak rendszer-részeivel nem ellentétesek."

Jóska, akinek szemmel láthatóan az agyára ment az agyalás, egy idétlen példával szellemeskedik. "Egy ember a porszívógyárban dolgozik, de lakásában nincs porszívója. Gondolja, ha minden alkatrészből kilop egyet a gyárból, azokból otthon összeállíthat egy porszívót. De akárhogy illeszti egymáshoz az alkatrészeket, az összeállított szerkezet nem porszívó, hanem kalasnyikov lesz."

Nem veszi észre, hogy ő maga is ugyanezzel ugyanígy mesterkedik, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az ő barkácsolásából semmilyen működő szerkezetet nem lehet készíteni. Róla és a porszívógyár tolvajáról nekem az orosz katona jut az eszembe, aki beállít az óráshoz egy [ugyancsak lopott] vekkerórával és azt követeli csináljon neki belőle egy karórát meg egy zsebórát...

Persze minden hasonlat sántít, mert Halász Jóska egy olyan vekker, amely megállíthatatlanul ketyeg és csönget... Igaz, sohasem lesz belőle se zsebóra, se karóra...

2016.04.21Sz. Gy.

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?

...
Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét.

...
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain.

 

 

II. rész

A magyar üdvtan és hirdetői

Szólásmondás, hogy a népet nem lehet leváltani. Dehogyisnem! Berzsenyi tán' nem volt populista, mégis meglátta és kimondta: ez a nép már nem az a nép. Leváltották, kicserélték ezer év alatt. Már csak nevében magyar. Lelkében alázatos sunyi pápista. Hogy vannak más vallásúak, "másvallásúak" és felekezeten kívüliek is? Nem tesz semmit! A nemzetegyesítő új hittan, a "Szentkoronatan", az emberi gondolkodást visszaterelvén a középkori babonák világába, a sátán és földi helytartója a jezsuita pápa szolgálatába állítja a (nevében) magyart, akár tud erről, akár nem.

A fenti mottó szerzője Berzsenyi a nemzet fájának pusztulását ekként ábrázolja.

Most lassú méreg, lassú halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik.

Persze többé-kevésbé minden hasonlat sántít, még egy Berzsenyi allegória is, amennyiben a "benntermő férgek" két helyen őrölnek: lent az egészséges nemzeti gyökerekben és fent a tiszta tudatban.

Ezzel az írással e féregmunka néhány kis műhelyének pókhálós ablakán próbálok bevilágítani előre bocsátva, hogy nem csupán a "jogászatról", de a költészetről is szót fogok ejteni a maga helyén.

Miről is lesz itt szó?

Hát csak arról, hogy a magyar törzsek között vérrel megpecsételt etelközi/pusztaszeri "Ószövetséget" hogyan próbálják egyesek a hazaáruló Géza fejedelem által Quedlinburgban a német császárral titkon kötött "Újszövetséggel" összefésülve kimutatni, hogy a második szerves folytatása az elsőnek, és ezer éve megnyugtató módon rendezi a magyar nép jósorsát – egy "történelmi alkotmány" által igazgatott rendszerben.

Ez tisztességes érveléssel nem volt lehetséges, de a pökhendi makacs hazudozással megkísérelt történelemhamisítás sem bizonyul sikeresnek, hisz egymástól gyökeresen eltérő vallási alapokat: a tiszta, logikus, szívből jövő, ősmagyar egyistenhitet próbálja összezagyválni a Szent Pál és apostol társai által három osztatúvá vizionált zsidóisten Jahve megfélemlítésen alapuló imádásával.

E tisztes céh, a "magyar alkotmányszabóság", sok tagot számlál. Mindannyiuk elősorolására nem vállalkozhatom, de néhányukat a legmakacsabbakat, legimpertinesebbeket felidézem, "így írtok ti" jeligével.

Zétényi Zsolt brókerügyvéddel kezdem, mert az ő írásait olvasgatva ment legmagasabbra a vérnyomásom. Összes műveit még nem volt időm elolvasni, de idézhetem néhány sorát, amely remélem híven tükrözi őurasága észjárását. Kérem, a továbbiak olvastán ne nevessenek, mert nem viccelek, hanem szöveghűen idézek tudós kollegámtól.

"A magyar közjog alapvető tételei megfeleltek s keresztény és európai jogfelfogásnak. A szakrális, keresztény közjogi hagyomány a vérszerződés, Szent István intelmei … és különösképpen az Aranybulla és az azt követő jelentős közjogi dokumentumok alapján a következő alapelveket ismerhetjük fel, mint amelyeket a magyar közösség ismert, követett, gyakorolt és vezetőitől megkövetelt: … az egyéni jogok elve, a személy védelme. A személy nem … kiszolgáltatott szolgája a hűbérúrnak, hanem az állam által védendő legfőbb érték …

A jelentős közjogi dokumentumok egyike Werbőczy Hármas könyve, a Tripartitum, amelyből brókerünk egyetértőleg idézi a Werbőczire és önmagára nézve legjellemzőbb passzusokat.

"Miután pedig a magyarok a szent lélek kegyelmének ihletéből, szent királyunk közremunkálása által az igazságnak felismeréséhez és a 'katholikus hitnek' vallásához jutottak és őt önként királyukká választották és meg is koronázták; a nemesítésnek … a nemeseket ékesítő, a nem nemesektől megkülönböztető birtok adományozásának a jogát s teljes hatalmát … az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte, következésképpen fejedelmünkre és királyunkra ruházta..."

A birtokos nemesek és a nincstelen jobbágyok ezer évre konzervált, finoman szólva nem felhőtlen, "jogviszonyának" kérdőjeleit egy vérbeli brókerre jellemző könnyedséggel oldja fel."

"Az 1848 évi 'nagy alkotmányreform' által a szentkorona tagság [amely addig csak a nemességet illette] azonossá vált a magyarországi honossággal, a magyar állampolgársággal, a törvény előtti egyenlőség jegyében."

Megvallom, eleinte sok idézni valót húzgáltam alá itt-ott Zétényi megnyilatkozásaiból. Aztán eltekintettem ettől, az alábbi megfontolás alapján. Zétényi "nagy alkotmányreformnak" titulálja azt a jogi tényt, hogy a forradalmi nemzet debreceni országgyűlése kimondta a Habsburg Lotharingiai Ház végleges trónfosztását. De nem szól arról, mi lett a Szentkoronával, meg a vele együtt járó sok hóbelevanccal? "1848-ban nem Kossuth Lajos tüntette el a koronát, hanem I. Ferenc József! 1849. március 4-én az olmützi alkotmánnyal Magyarországot a tartományok egyikének rangjára süllyesztette le, és ennek jelzéséül megsemmisítette a történelmi magyar címert. Abban az időben Magyarországon eltűnt a korona a címerről azokban az országrészekben, ahol az osztrák abszolutizmus uralkodott. Nem lehet találni olyan iratot, amely bizonyítaná, hogy Kossuth Lajos kézjegyével szentesítve elrendelte volna a korona levételét." Ennyi bőven elég Zétényiből, legalábbis annak, aki magyarság történetét legalább a Sulinet szintjén ismeri.

Még valamit azonban szóba kell hozni a hajmeresztő idézetekből. A kegyes király Intelmeiből az alábbi passzust idézi. "A 'tanács' állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja (!) a barátokat, városokat ő rakat és ő ront le ellenséges városokat."

De, kérdezem tisztelettel, mi a lófasz ez a 'tanács'? Ez a kérdés azért fontos, mert Zétényi és a többiek, akik lentebb kerülnek terítékre, abban teljesen egységesek, hogy Magyarország európai közjogi státusa szilárd volt a pápák, császárok és királyok bölcs uralma alatt virágzó keresztény népek testvéri közösségében. István és az ő jogán a többi magyar király "apostoli" uralkodók voltak.

Csakhogy a valóságban nem így volt ám. A pápa, a császárok és a királyok egyaránt hűbérbirtokuknak tekintették az "apostoli magyar királyságot" és vazallusuknak a mindenkori magyar királyt. Géza quedlinburgi paktumát ugyanis -helyesen- úgy értelmezték, hogy aki egyszer eladta a farát tartsa is azt... Azt a kérdést tehát, hogy ki legyen a magyar király, nem a nem létező "tanács" döntötte el, hanem az egymással is szüntelen marakodó egyházi és világi hatalmak pillanatnyi erőviszonyai. Az, hogy éppen kinek nyílott lehetősége az ország élére királyt állítani, vagy elmozdítani (értsd meggyilkolni).

Ezzel és csak ezzel magyarázható az "árpádházi" királyok többnyire dicstelen sorsa. Aki ebben a szomorú, vagy inkább undorító históriában kedvét leli annak ezúton is ajánlom Grandpierre K. Endre (Internetről is letölthető) kitűnő könyvét a "Magyarok titkos történetét", amelynek minden epizódja ordító cáfolata az önállóság mítoszának.

Egy epizódot, a talán legjellemzőbbet, érdemes idézni a helyzet érzékeltetésére az Árpád ház utolsó aranyágacskájának III. Endrének a históriájából. Természetesen ő is pápai kegy folytán lett király. Ámde a szüntelen sumákoló földbirtokos oligarchák megunták az "apostoli" királyt és másikat kértek. Kitől is, természetesen VIII. Bonifácz pápa őszentségétől aki -nyilván tisztes vesztegetési pénz ellenében- új királyt "delegált" a törvényes király helyett, a 11 éves Róbert Károly személyében, akit Gergely esztergomi érsek [a három zsidó Lékay-Paskai-Erdő méltó elődje] simán felkent és megkoronázott. És az "Aranyágacska"? Őt az olasz pohárnok simán hazavágta egy mérgezett hallal. Volt aranyág-nincs aranyág, volt Árpád ház-nincs Árpád ház. Ilyen egyszerű volt ez akkoriban.

Halász József "életműve" olyan terjedelmes, mint a Csendes-óceán. Aligha akadna valaki, aki irodalmi hagyatékának gondozására, vagy feldolgozására vállalkozna. Ennek ellenére vele is úgy jártam, mint Zétényivel. Túl sokat foglalkoztam vele. Kevesebb is elég belőle.

Halász megkezdte az áttérést "az ősi civilizáció társadalom szervezésén alapuló Földanya Világkorszaka (az Aranykor) koreszméjére." Sokadik Bolondériája már ez. Hagyni kell, hadd menjen amerre a feje viszi. Tanulságosak viszont új paradigmái. Ő a "szent korona egykori leghűségesebb szolgája" egyszerűen a szemétkosárba dobja egykori tiszteletének tárgyait.

"A nyugati civilizáció eszmei alapja a zsidókereszténység. Ennek magyarországi változata a Szent Korona Tan. Ezért annak (egyes) ,,alkatrészeit" [az ószövetség könyveit, az újszövetség evangéliumait, a próféták írásait, a Corpus Iuris Hungarici törvényeit (pl. István Intelmeit, az Aranybullát, vagy az 1926. évi XXII. tc-t, illetve törvénytervezeteit (pl. Werbőczy Hármaskönyvét) bármilyen sorrendben illesztjük össze, soha nem lesz (belőlük) emberközpontú rendszer. Mindig ugyanazt a diktatórikus rendszert kapjuk, amely válságba sodorta a világot."

Legmerészebb ajánlása a következő … "Az Ószövetség Isten helyére állítja Jahvét, és ez a szemlélet hatja át a könyveket, tehát ez nem lehet a Jézusi Tanítás alapja, vagyis ezt az alkatrészt minden elemével együtt (benne a csak tiltást tartalmazó tíz parancsolattal) ki kell 'dobni', ennek használati utasításával, a Talmuddal (!) együtt."

Eddig szakasztott úgy jár el mint a cigány, aki jóllakva a lopott szilvával, a maradékot az árokba önti és lepisálja, hogy másnak se kelljen. Csakhogy idővel megéhezik. Visszatér a rakáshoz és, bár a fogalmat nem ismeri, "disztingválni" kezd: ez se pisis, ez se pisis ... és megeszi az egészet.

Ugyanezt csinálja Halász is, mert a nagy szellemi lomtalanítás után így folytatja. Viszont … "Az Újszövetség evangéliumai számos olyan részt tartalmaznak, amelyek azt bizonyítják, hogy Jézus nem Jahvét, hanem Istent követi, így ezek részei az ősi civilizáció ,,alkatrészeinek" is, feltéve, hogy annak rendszer- részeivel nem ellentétesek." Brilliáns jogászi csűrcsavarás, de még korántsincs vége...

Saulus/Paulus leveleiben is vannak mazsolák pl. "A szeretet himnusza azokat a jellemzőket fogalmazza meg -általában ellentett értelemmel-, amelyekkel a szeretet a hagyományokon keresztül minden teremtménynek a szabadság lehetőségét adja, vagyis ez a rész azonos a Szent Korona Értékrend egyik alaptételével. Továbbá... "Szent István Intelmeinek a Szent Koronához való hűségre és a szeretetre vonatkozó részei az ősi civilizáció rendszerének is alkotóelemei." És végül … "Werbőczy Hármaskönyve a Szent Korona Értékrenddel azonosan állapítja meg, hogy a „természeti törvények" Isten Irány mutatását tartalmazzák."

Jóska tehát használati utasítást, azaz Talmudot akar írni a szent forrásokhoz. Eddigi munkássága alapján ítélve valóban a talmudíráshoz van affinitása és tehetsége. Ezt még sokáig kamatoztathatja. Jahve segítse ebben, azért is, nehogy az agyára menjen a szüntelen agyalás...

Legjoviálisabb ellenfelem Tóth Zoltán József, akiről úgy vélekedik a szakma, hogy a Szent Korona-tan és a magyar történelmi alkotmány legfelkészültebb kutatója. Ez nem csekélység egy olyan mezőnyben, amelyben zétényizsoltok és halászjóskák versenyeznek a babérokért. Mégis az, akire elsőnek fogtam rá a coltot. Utaltam is erre cikkem I. részében. Isten őrizz, hogy még abból is idézzek.

Egy dologra mégis vissza kell térnem, ha már holmi történelemhamisítás miatt morgolódom. Az "Élet a Szent Korona jegyében" c. kiadvány ("kisenciklopédia"...) verte ki nálam a biztosítékot, amit azóta se tudtam helyre-pöccenteni.

A Zoltán fiú is előjön a szentistváni "tanács" meséjével az alábbi tálalásban. "Szent István Intelmeiben a 'Tanáccsal' együtt történő hatalomgyakorlás valóságát történelmünk igazolja. … a Királykoronázás jogi aktusai a kezdetektől közjogi jellegű hatalomgyakorlásra mutatnak. A praesentatiot (a királyi család, a királyi tanács által történő kiválasztást) követi az aclamatio (elfogadás), amikor a magyarság (!) elfogadja a jelöltet. Az ezt követő egyházi szertartás (coronatio), mely szakrális jóváhagyást jelent. Az európai királykoronázási ordók alapján királynak csak az tekinthető, akit az ószövetségi hagyománynak megfelelően szentelt olajjal felkennek. Magyar királlyá váláshoz nem elég a szentelt olaj ... Királlyá csak az válhat, akit a Szent Koronával, szent ünnepen, szent helyen koronáznak meg. E feltételek jelentik a hatalomba történő bevonást (translatio imperii). Történelmünk mutatja, hogy a kora Árpád kortól gyakorlat ez."

A gyakorlat valójában sohasem volt ez. Hazugságoddal addig se' jutsz, mint a sánta kutya. Szent Istvánodat ugyanis formálisan is foglyul ejtette az az idegen hatalom, amelynek szolgájaként és segítségével kiirtotta a nemzet egyharmadát. Erre félreállításra akkor került sor, amikor "belefáradt" az uralkodásba és primogenitura helyett (amelynek jogán a trónra ültette a papája, a quedlinburgi országeladó) eszébe jutott a szeniorátus szerinti trónutódlás (ami miatt Koppányt négyfelé vágatta) és Vászolyt akarta volna trónra ültetni, kitűzve a koronázás napját is. Gizella asszony magyar gyilkolásra kiképzett hóhérai azonban áthúzták a szándékát (hol a francban volt a "tanács"?) és megvakították megsüketítették a korona jogos várományosát. [Valahol olvastam, hogy Gizus -a hórihorgas bajor fúria- Vászoly három kisgyermekét Endrét, Bélát és Leventét meg kasztráltatni akarta, de a katona-hóhéroknak ehhez már nem fűlött a foguk.]

Aztán -mondd csak Zoltán- a velencei tróger, Orseolo Péter, hogy lett Vászoly helyett magyar király? Őt is István akarta? Az ő koronázásának napját is önként tűzte ki? És a kóterben tartott Vászoly mennyiben tudta volna ezt megkontrázni? Miért kellett megvakítani és a fülébe forró ólmot önteni? Vagy mégis István a "szentkirály" vakíttatta meg?

Igaz-e, hogy a Peti gyerek kifosztotta tulajdon nagynénjét Gizus mamát is? Hogy történtek mindezek, valójában melyik variáció az igazi?

Sok megválaszolandó kérdésem lehetne még, de nem igazán bízom benned, mert hajlamos vagy a kitalációkra. Ha hagynának, képes lennél akár egy trilógiát: is megírni "kitalált ókor", "kitalált középkor", "kitalált újkor" témakörökben. Merem remélni, a sors nem lesz ilyen kegyes hozzád.

Ami Brindza Andrást illeti, alighanem e cikk legizgalmasabb fejezete következik. Azért, mert tulajdonképp nem rá voltam kíváncsi, amikor nyilvános vitára hívtam. Sanda mészárost játszottam akkor. Brindzának ugyanis nincs Internetről kitapintható irodalmi profilja. Ő Drábik János árnyékembere, a "Leleplező" c. elleplező folyóirat alapítóinak, szerkesztőinek egyike. De nem csupán egy folyóiratról van szó. Drábik egymagában egy intézmény, egy "túlinformációs" azaz dezinformációs központ. A mesternek is nekimentem jó párszor firtatgatva sikerének titkait.

Meg aztán személyes múltbeli emlékek is fűznek hozzá az "Az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlés" legendás" idejéből, amikor is konfliktusba kerültem a testület cionista csoportosulásával, amelyet Drábik, (Brindza példaképe) Síklaky István, Timár György, és a jurtás Romhányi László alkottak. A nóta vége az lett, hogy mint az intéző bizottság alelnökét (a soros elnöki pozíció várományosát) fegyelmileg kizártak a testületből és még fel is jelentettek a bíróságon. A bűnöm az volt, hogy a testületen belül megalakítottam az "Árpád csoportot" és hangoztattam, hogy érzelmeimet tekintve magyar nacionalista, társadalom felfogásomat tekintve pedig nemzeti-szocialista vagyok. Ez persze régi história, irodalma van, amit nem linkelek ide. Biztos nem bánják...

Drábiknak -mint az égvilágon mindenről- határozott koncepciója van a Történelmi Alkotmányról, a Szentkoronáról, valamint állítólagos első viselőjéről Szent Istvánról is. Brindzán keresztül azt a "műhelyt" akartam volna megszólaltatni, ahol a bolondító főzeteket kotyvasztják. Miről is van szó? Adjuk át talán a szót magának Drábiknak. Írása elég terjedelmes, tartalmának érzékeltetésére talán elegendő a következő kis citátum.

"A magyar Szent Korona a történelmi magyar közjogban a régi korok szakrális királyainak a jogutódja. Szakrális jogi személy, teljhatalommal bíró, mindig jelenlévő, hasonló a halhatatlan Frigyládához és a benne lévő halhatatlan kőtáblákhoz. Ez a magyar nép szakrális alkotmánya, a magyar nemzet szuverenitásának az igazi hordozója. A Szent Korona tana, hasonlóan a Bibliához és a Talmudhoz (!), átmenti a későbbi korszakokba a szakrális királyság, az Istentől kapott megbízást betöltő személyiség földi léten túlmutató nagy eszményeit. Mert csak így lehet híd a földi és az égi világ között. Csak a szakrális király uralkodhat az Isten kegyelméből, csak ő tarthat méltóképpen kapcsolatot az égi világgal. A magyar nép szimbolikusan felfogott "jeruzsálemi temploma" a történelem során erős hatalommá vált közjog."

Ez nagyon szépen hangzik (az egészségre káros zsidópálinka is jól csúszik a torkon), mégis borsózik tőle a hátam. Lelki szemeim előtt ugyanis az lebeg, ha lehet Magyarországnak zsinórban három zsidó hercegprímása, ugyan miért ne lehetne echte szakrális zsidókirálya is? Ez valahogy nem smakkolna nekem.

Ahogy ez lenni szokott konfliktus keresés közben egy nemvárt konfliktusom támadt egy Fáy Árpád névre hallgató szúette szentkorona szidolozóval, akit annyira jelentéktelennek tartottam, hogy eszem ágába se' jutott a gyepre hívni. Ő szúrt ki engem egy levelező listán, ahol egy Geönczeöl Gyula nevű úriembernek válaszoltam a Kínának, illetve a Jüannak tulajdonított világmegváltó szerep kapcsán. Ezt írtam. "Csodálom, hogy Kínát nem hoztad szóba. Azt a Kínát, amelytől a világmegváltó "Arany Jüant" várjátok. Azt a Kínát, amelynek félmilliárd rabszolgája termeli a profitot ZsidóAmerikának, hogy az egész világ ellen háborúzhasson. Ehhez nem pénzt, pénzt és pénzt ~ hanem adósságot, adósságot és adósságot használ. Korábban feltalálták a "petrodollárt". Ennél sokkal zseniálisabb találmány az "adósságdollár". Ennek a "valutának" az első számú kezese és leszámítolója a "kommunista" Kína."

Az idézőjelbe tett "adósságdolláron" azt értettem, hogy az amerikai államadósság az egeket veri, Amerika saját és a világ nála deponált aranya eltűnt a Fort Knoxból és más trezorokból. Mégis akad, aki az amerikai államadóssággal "fedezett" dollárt leszámítolja, pl. Kína. Nos, az alkotmánykukac az "adósságdollár" kifejezésbe kötött bele és a rangos lista rangos tagjai előtt a következőket írta rólam. "Szeszák úrtól meglepő a hozzá képest udvarias hangnem (talán a korral jár). És megszokott, hogy olyanhoz szól hozzá nagy lendülettel, minden önkritika nélkül, amiről fogalma nincsen – évtizedekig. A magabiztosságát megtámogathatta volna valami pénzelméleti tájékozódással (mármint évtizedek alatt). Mint hajdani magas pozíciós tisztségviselőnek talán volna rá módja, lehetősége. Ha beleolvasna bizonnyal fel is fogná. Csak ne lenne olyan elbizakodott, rest és ki tudja még mi minden. Tehát: a szó technikai értelmében nincs olyan, hogy adósságpénz..."

Hát' így nézek ki Fáy Árpád szemében. Hogy ő hogy fest az én szememben, megírtam neki... Ezzel nem untatom az olvasót. Számomra speciel nem érdekes, hisz az alkotmányjog területén is csak vendég vagyok. Az viszont bosszant, hogy ilyen mentalitású, ill. kvalitású egyének kérődznek "évtizedek óta" a magyar alkotmányosságon.

Nekem az is "fáy", hogy az abszolút nemzeti többséget az ilyen Fáy klónok képviselik. Ők a baloldal, a jobboldal, a szélsőjobb, a hungaristák, a nyilasok, mindenféle gárdisták csendőrök és polgárőrök. Erre akkor döbbentem rá, amikor a "Jövőnk Info" hungarista hírportálon megjelent egy írásom "Keresztények sírjatok" címen. A cikket törölték azzal az indokolással, hogy a cikkben a "kereszténység alaptételeit támadó vélemény is megnyilvánulásra került, ami ellentétes a lap szellemiségével". Erre válaszoltam a "Pápista hungaristák" c. írásomban.

A vita tanulsága az volt, hogy a "nemzeti szélsőjobboldal" birkamódon megalkuvó a zsidókeresztény egyházzal szemben. Ez akkor még nem volt horrorisztikus, de mára azzá vált. Azáltal, hogy Római Katolikus Egyház élére egy sötét múltú jezsuita került, aki szolidaritást vállalt a homoszexualitással, a papi pedofiliával és nyilvánosan megalázkodott a zsidó rabbinátus előtt. Most pedig az európai fehér faj elpusztítására szerveződő migráció mellett ágál.

Számomra vigasztaló, hogy a Római Katolikus Egyházon belül is éledeznek már azok az erők, amelyek megérezték az ördögpápa kénkőbűzét és egy kemény vádiratban elősorolva bűneit, lemondását követelik. A The Remnant Amerika legrégibb, 1967 óta működő hagyományos katolikus újságja, honlapja, a világ egyik leggyakrabban látogatott internetes oldala, lemondásra szólította fel, nyílt levél formájában, az irgalmasság évének kezdetén. Nagyon hosszú ahhoz, hogy idézzem. Néhány mondatot azonban ide illesztek - kóstolónak... "Az Ön pápaságának eddigi folyama arra kényszerített bennünket, hogy nyilvánosan kijelentsük, hogy Ön nem tartotta be Szent Péter hivatalának jellegét, oly módon visszaélve azzal, amelyet az egyház még soha nem látott. A katolikus felfogást meghökkenti egy olyan római pápa látványa, aki az egyház alkotmányát, tanait és szokásait, puszta 'struktúrákká', 'szabályokká' és a 'szokásokká' egyszerűsíti le, amelyek megfosztják az embereket a lelki tápláléktól, és hagyják őket éhen halni az egyház kapujában. Ugyanakkor, egy durva szó sem hagyta el száját a hit tanainak nyílt ellenségeivel, vagy a katolikus hierarchiát ellepő szexuális deviánsokkal szemben. Éppen ellenkezőleg. A kijelentéssel: 'ki vagyok én, hogy bíráljak?' a papság köreiben található 'meleg személyekkel' szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként, aki visszataszítóan bizalmaskodik Önnel."

Az izgalmas kérdés nem az, ami már köztudott, hogy a Katolikus Egyház a köcsögök fellegvára lett, hanem az, hogy a pápa "őszentsége" ellen büntetőper folyik rituális gyermek kínzás és gyilkolás alapos gyanúja alapján.

Hogy mi közük mindezekhez a "szentkoronásoknak"? Hát csak az, hogy az aljas papi üzelmeknek valamennyien cinkosai. Mi által? Tapintatos hallgatásuk által.

Ez megkérdőjelezi társadalmi, sőt hovatovább fizikai létjogosultságukat is. Amin fütyörészve barkácsolgatnak (az alkotmány) alapvető feladata az lenne, "hogy a keretei között élő közösségek szempontjából létre hozza és fenntartsa a társadalmi kohéziót, a politikai egységet, illetve kialakítsa és védelmezze a jogrendet. Kiemelkedő érdek fűződik az egység kialakításához és fenntartásához, amelynek egyik sarokköve az alkotmányos szervek együtt működése, a szervezetek és a hozzájuk tartozó eljárások, amelyek egymáshoz rendelése váltja ki az egységes állami működést."

Nos, az orruk -a ti orrotok- előtt omlott össze Európa "alkotmányos rendje" egy zsidópuccs következtében és alakul ki a zsidó diktatúra, a ti beszédes hallgatásotok mellett. Megmérettetek és súlytalannak, haszontalannak találtattatok. Mire jó, mire használható a Szentkoronátok ebben a kritikus helyzetben? Mit súg nektek? Semmit? Hát persze, hogy semmit! Ha a fehér faj egyáltalán túléli eddigi történelme legsúlyosabb kihívását és új rendet hoz létre a romokon, ebben az új rendben ugyanúgy nem lesz helyetek, mint azoknak akiknek szolgáltok.

2016.05.18-i Frissítés

Új műfaj keletkezik, hazafias Krisztus-versek? Milyen hazáról, kinek a hazájáról van szó?

A második rész elején azt írtam - "ezzel az írással e féregmunka néhány kis műhelyének pókhálós ablakán próbálok bevilágítani előre bocsátva, hogy nem csupán a 'jogászatról', de a költészetről is szót fogok ejteni a maga helyén."

Nos a "líra" következik. A líra nem kevésbé veszélyes műfaj, mint a próza. Ezt igazolja a Tórában a "Zsoltárok Könyvének" néhány szép éneke. Úgy látszik nem csupán az apostolok, de keresztény magyar laikusok is írnak zsoltárokat (ódákat). Ilyen B. Kiss Tóth László Jézusról szóló verse.

Szép vers. De kihez szól, miről szól, hogyan szól? A szerző készpénznek veszi, helyesebben azzá költi a Jézus legendát, a Betlehembe szamaragolástól kezdve...

"Az Úr egyik legcsudálatosabb eseményét
(az emberi lét talán legszebb élményét)
lehet most ez időben látni,
…ahogy barmok közt, barmok almán:
szénán, szalmán
egy bájos, szűzleány-’asszonynak’ méhéből
világra jön a (köz)NÉP Fia,
az Isten Fia:
a Megváltó(nk)…"

A szülés részleteit talán hagyjuk, de a "beavatás" eseményei igen felemelőek, tanulságosak.

És mint az Írásban írva vagyon,
a nyolcadik nap utána a helyi zsinagógában
Júdea imádott Istenének: Jahvénak szolgálói
hogy közéjük tartozzon ez az elsőszülött,
jó zsidó szokás és elvárás szerint,
(ajjaj!)
azonmód körül is metélték az Isten Fiát,
az Ember Fiát…

Ki ez az ember? Honnan a mű szellemisége, "hazafiassága"?

B. úr "zenei szerkesztő, producer, műsorvezető, lemezlovas. 'Főiskolai tanulmányait' a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemen végezte. (…) Karrierje kezdetén rádió- és tv-műszerész volt. Ezután a Fővárosi Művelődési Ház Magnósklubjának alapító tagja volt, előadóművészi működési engedéllyel. 1976–1981 között külsős, majd 1981–2002 között a Magyar Rádió zenei szerkesztő munkatársa volt. Saját műsorokat szerkesztett. 1982-től a Poptarisznya című műsor műsorvezetője volt a Petőfi Rádióban. (A műsor ma online változatban fut.) 1989–2002 között a Calypso Rádió 873 főszerkesztője volt. 2003. február 17-e óta a Sztár FM rádió hétköznap reggeli műsorának házigazdája. 2007-ben Gödöllőn kísérelt meg „Calipso” néven rádiót indítani, de az MR egy védjegyperben megszerezte a névhasználatot. 2009-től a kecskeméti Gong Rádióban vezetett műsort. 2011. novemberétől elindult újra a Poptarisznya c. műsor internetes rádióként, ahol 24 órában visszatért a Poptarisznya és a Calypso Rádió hangulata: főként a 70-es, 80-as és az 1990-es évek pop, rock, disco és italodisco slágereit játssza. 2012 szeptemberében és októberében a Neo FM programigazgatója volt."

Most új dimenzióba iparkodik. Ki a mintaképe? Hát nyilván egy olyan gój, akit szeplős múlttal és közepes tehetséggel az égig emel a zsidó hála. Ilyen egyed pl. Szabó István, a témaválasztás virtuóza.

De, nem lihegi túl a témát ez a poptarisznya, amikor ilyet ír?

Sion városába ment el a szentséges Család,
ahol a nagy zsinagógában
élő galamb vérét vette a sakter
és megkenve vele a kisdedet,
Jahve Istennek úgy mutatták fel
és ajánlották kegyelmébe
a templomi vének…

Igaz, ami igaz, írni szeret az emberünk. A vers kúrva hosszú... De olvasni szeret-e? Ha szeretne, utánaolvasott volna, mit hazudoznak a zsidók a vérről. Mit hazudozott Eötvös Károly a tiszaeszlári vérvádperben a gyilkos sakterek védelmében és mit mondott ezzel kapcsolatban Raj Tamás főrabbi?

Figyelsz Laci? Legalább úgy figyelj, ahogy a Foxi Maxin figyeltél!

"A zsidó ember már a Biblia korától kezdve éppen azért, mivel a vérben található az ókori-bibliai felfogás szerint a lélek, nagyon vigyázott rá, és nagyon ódzkodott a vértől, olyannyira, hogy a Szentírásban négy nagyon fontos törvényt olvasunk a vérről. Minden emberre vonatkozott a vérontás, tehát gyilkosság tilalma. A második törvény a vér élvezetének a tilalma. Eszerint semmilyen véres dolgot nem szabad megenni Zsidó emberre vonatkozólag két további törvényt is találunk a Bibliában:- Az egyik a házastársakra vonatkozik. Amikor az asszony menstruációs periódusban van, tilos a házastársi élet gyakorlása, annyira félnek és annyira ódzkodnak, nem akarnak vérhez nyúlni, a kóser háztartás egyik alapelve. Úgy kell levágni az állatot, hogy egyrészt kíméljék, tehát, hogy ne szenvedjen sokat, általában egyetlen vágással, másrészt, hogy a vére kifolyjon. A vért el kell földelni. Nemcsak hogy nem szabad enni, semmire nem szabad használni, el kell földelni. Mindezek azt bizonyítják, hogy a zsidó hagyomány nagyon-nagyon távol tartja magát nemhogy a vér fogyasztásától, hanem bármilyen véres dolog élvezetétől, használatától. A vért, mint a lélek szimbólumát igyekszik felfogni, és ezért a zsidó ember tiszteletben, s távol tartja magát a vértől. Ezek után szinte érthetetlen, hogy miért éppen ezzel a váddal, vérváddal illették a zsidóságot, még a közelmúltban is.

Látod már, hogy el vagy navigálva? Elnézted az utcát és a házszámot! A Jesivába kellett volna járnod, nem a Foxi Maxira, ha szakszerűen akarsz nyalni. Csak azért gondoltam, hogy gój vagy, mert ilyen marha vagy.

És mégis. Én hiszek neked. Elhiszem, hogy a világ legártatlanabb lényének, a pihegő kis fehér galambnak a vérét a vén rabbik az istenkölyökre kenték. És sajnos -az emberi természet már csak ilyen- erről az jut eszembe, hogy ugyanezt tették a kis Eszterkével is.

Ha viszont a galambvért Krisztusra kenik, mi a faszér' pingálnak a feje fölé minduntalan élő galambot. És a vén gyerekgyilkos mér' mórikál a Szent Péter téren éppen fehér galambbal? Nem stimmelnek ezek a dolgok kedves Laci.

A gimiben oltári jó verselemző voltam. A te nyálkás strófáidba azonban nem akarok belesüppedni. Már csak a "mű" politikai esszenciáját biggyesztem ide.

Kiosztod a zsidó főpapokat, a farizeusokat, akik Pilátustól kegyelmet követelnek a gyilkosnak és kínhalált az Ember Fiának.

"De ez a tőlünk elfajzott csaló,
bálványimádó és fanatikus lázadó,
irgalmat és szeretetet hirdető fattyú,
megátalkodott Ember Fia,
‘ki mindenhol azt beszéli saját magáról,
hogy Ő az Isten Fia,
a zsidók királya,
Izráél királya
és a Világ királya,
Ő legyen helyette elítélve!"

Így áll be az a kép és fogalomzavar, amely a zsidó szemfényvesztés mesteri módszere különösen úgy, hogy egy gój zavaros agya és ügyetlen keze kavarja is.

Mert mi a vérrel bekent kis zsidó igazi históriája? Jézus nem történelmi, hanem "szellemtörténeti" alak. Egy, a zsidó agyakban született és kétezer év óta röptetett fantom, akinek nevében több embert mészároltak le, mint a világtörténelem összes hódítói együttesen.

Egy szerepcserélgetős pokoli komédia pereg a szemünk előtt és kavarja az agyunkat.

A rabbik galambvérrel kenegetik a kisdedet, majd ugyanazok (!) kiáltják "feszítsd meg". Azt róják vétkéül, hogy a világ királyának tartja magát. Aztán hipp-hopp tényleg a világ királyaként rajzolják ugyanők (!) a horizontra. Ő lovagol a csuhás Belzebúb, a római pápa vállán. Az ő nevében hirdeti önmagáról, hogy ő az utolsó pápa. Ő nem a Talmudban ócsárolt Jesu, akiről ezt írták ... A zsidók azonban nem őt várják, hanem a Zsidókirályt.

Óriási visszhangja volt annak idején Emanuel Rabinovich rabbi az Európai Rabbik Vésztanácsának, 1952. január 12-én, Budapesten (!) tartott rendkívüli találkozóján mondott beszédének.

A gójok persze már nem emlékeznek rá, de hát a gójok semmire se emlékeznek. [Ha a tyúkokat egyszer megkérdezné valaki, biztos tiltakoznának az ellen, hogy valaki a gójokat tyúkeszűnek nevezze.]

Miket mondott ez a jó lélek? "Biztosítalak benneteket, hogy tíz éven belül fajunk eléri méltó helyét a világban, ahol minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga. Öt éven belül ez a program el fogja érni célját, a harmadik világháborút, amely pusztításban minden előtte valót felül fog múlni. Izrael természetesen semleges marad, és amikor mindkét oldal ki lesz merülve és szétverve, akkor mi bíráskodni fogunk és ellenőrző bizottságokat küldünk minden tönkretett országba. Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok ellen. A mi ellenőrző bizottságunk a népek békéje és a fajok közötti feszültségek megakadályozása érdekében meg fogja tiltani a fehérek egymás közötti házasságát. A fehér férfinak sötét bőrű nőkkel kell együtt élnie, míg a fehér nőnek fekete férfiakkal. Így majd eltűnik a fehér faj, mert a sötétekkel való keveredés a fehér ember végét jelenti, és legveszélyesebb ellenségünk így csak emlék marad. Elindulunk az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján, és fajunk lesz a világ vitathatatlan ura. A mi magasabb rendű szellemi képességeink könnyen lehetővé teszik számunkra a sötét emberek fölötti uralmat.

Ojvé, ez hihetetlen - mondhatnók erre. Ezt mondtuk a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben olvasható próféciákra. Csakhogy ezek bejöttek. Nem pont akkor és nem pont úgy, de bejöttek. Ugyanez a helyzet a rabbi által meghirdetett újabb zsidó világprogrammal is. Küszöbön van az európai fehér faj elpusztítása, kissé másképp, de a lényeget tekintve ugyanúgy.

Nem árt külön felfigyelni a beszéd két momentumára. 1.) Izrael semleges marad, azaz a harmadik világháborúban nem pusztul el. 2.) Azért kell a fehér helyett a fekete, mert a zsidók állítólag magasabb rendű szellemi képessége könnyen lehetővé teszi a sötét emberek fölötti uralmat. Legalábbis ahogy Móricka elképzeli.

Ez a hülye fasz tulajdonképp egy olyan harmadik világháborúról zagyvált, amelyben az összes nukleáris fegyver irányító gombját a zsidók ellenőrzik. Na, ez nem jön be. Ha pedig nem jön be, a Világ a patkányok bolygójává válik, de nem a zsidó patkányok, hanem az echte patkányok bolygójává.

Vegyük már észre, a zsidók sokkal hülyébbek annál, mint amilyeneknek látszanak. Mégis milyen erősek! Miben van az erejük? Gondoljunk egy erős emberre, Sámsonra, akinek a hajában volt az ereje. A mai zsidók ereje pedig az olyan hótt-hülye' gójokban van, mint akiket emlegetek a cikkben...

Mi hát a tanulság?

Ha a fehér faj élethalálharcra kényszerül az első vágásokat önmagán kell ejtenie. Hogy is parentálta el Hitler belső ellenzékét? Ha valaki azt a szemrehányást teszi, miért nem a rendes bíróságokat vontuk be ahhoz, hogy ítélkezzenek, akkor neki csak a következőket mondhatom: ezekben az órákban én voltam felelős a német nemzet sorsáért, és így a német népnek legfelsőbb bírája. A lázadó divíziókat örök időktől fogva megtizedelik, így hozzák rendbe őket. Én voltam az, aki parancsot adtam ezen árulás főbűnöseinek lelövetésére, továbbá én adtam parancsot e belső kútmérgező és a külföldet is megmérgező fekélyeknek a puszta húsig terjedő kiégetésére. A nemzetnek tudnia kell, hogy létét senki büntetlenül nem fenyegetheti. Mindenkinek tudnia kell a jövőben, hogy ha kezét ütésre emeli az állam ellen, sorsa a biztos halál.  A puszta húsig, azaz az egészséges szövetekig kell visszafaragni, hogy a zsidó gennyel fertőzött részek a nyesedékbe kerüljenek.

Sz. Gy.