„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket… Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”

— (Féja Géza: Visegrádi esték)

 

20220815 18102220220815 181534Az ősi szokáshoz híven az üde, tiszta természet ölén, Budapest egyik szakrális hegyén Anyaistenünk tiszteletére jöttünk össze.

Kötetlen beszélgetésünk során meghallgattuk Czékus Jóbtól a „Mama” c. verset./József Atilla/

E kedves vers segített Bennünket, hogy földi gondjainkat elengedve Édesanyánkra gondolva lelkünkkel Égi Édesanyánkra hangolódjunk.

Alkalmunkon a tárogató hangja, énekünk, valamint a láng fellobbantása segítette lelkünk igazi kapcsolódását az Égi Anyánkkal.

Tölgyesiné Magdi köszöntötte a jelenlevőket, melyben méltatta az anyai szeretet csodáját és szükségességét. Fénye tisztítsa meg szellemünket, lelkünket a tisztánlátáshoz.

Az egyedüli tiszta Anyai Szeretet képes elfogadni valakit lényével, sorsával, jó és rossz tulajdonságaival, gyengeségeivel együtt. Nem köti feltételekhez a szeretetét: ez az erőszakmentes elfogadás, a feltétel nélküli szeretet, mely a jó közösség alapja.

    „Kérünk, mint Nagyasszonyunkat

     És örökös jó Anyánkat.

     Égi Anyánk segítsd meg

     A szép magyar népedet.”

     „Tündöklő Nagyasszonyunk

     Oltalmazd az országunk.”

DSC03508Emelkedett lélekkel búcsúztunk egymástól, és a jövőre nézve megállapítottuk, hogy szükségünk van gyakoribb találkozókra.

Parányi tisztító tüzünket nézve felfedeztük, hogy a lángnyelv fölött menekül  a rossz.

 

Ősi Hitünk Boldogasszonyának Őrzői