MEGHALT A CSÖND
Meghalt a Csönd. Iszonyút kiáltott:
-- ADJÁTOK VISSZA A SZABADSÁGOT!
Rabláncra fűztetek minden Jót, és Szépet!
Festettetek álnokul hamis, torz képet
Anyáról, családról, élet értelméről –
Fortyog, feltör a bűn felszínre a mélyből…
Üszkösödött lelkek Mammon táncát járják:
-- Pénzt-pénzt! Még-még! – és ettől a boldogságot várják.
-- Becsület, szeretet, az élet értelme –
Mit jelent, nem tudja már a mai elme?!
Hol a család körülült asztal hatalma,
S anyai esti dal ringató nyugalma,
Apák szemében a holnap bizodalma?
Mindent elért már a zsugoriak karma?
Csonka család riadt gyerekei állnak
Védtelen, mert a hajszolt szülők elválnak.
Becsület, szeretet -- az Élet értelme
Mit jelent? Nem tudja már a mai elme?
Ne is törd a fejed, mert megárthat neked.
-- Akció! – és rohansz, a bóvlit megveszed.
Ha valakit becsapsz, akkor van örömöd –
Naponta a fertőt képernyődről tömöd
Elfásult agyadba. Ott mondják meg neked,
Kire szavazzál, -- és mikor mit kell tenned…
Tán él még szívedben sejtése a Jónak,
A Hitnek, Becsületnek, Helyénvalónak?
Talán az Élet megújuló szépsége:
A Nyitnikék éneke, s az ég kéksége
Megannyi fehér bárányfelhő pamaccsal
Ráébreszthet: -- milyen szép élni tavasszal!
Avagy: nyári estén ablakod kitárva
Édes szénaillat oson a szobádba,
S csillagok ezerét az égen meglátva
Megérzed – élni szép! – lélekkel megáldva.
Őszi édes szőlő nedüjét ha adja,
S telt korsó fülét, ha kezed megragadja,
Gondoltad? -- mennyi törődést, féltést, munkát
Adott, amíg a forrt bor érinti ajkát
A szomjazónak? Tudod ugye, felfogod,
Ezeknél mindég volt saját gondolatod
(szabad akaratod)
És csikorgó hideg, téli szélviharban
Falakkal védve ülsz a fűtött szobádban, --
S bebocsájtásért ajtódon kutyád kapar.
Megérted Őt. Hívod, beengeded hamar.
Érzed, rájössz, milyen jó Embernek lenni –
Szíved, tudásod, erőd mindég letenni,
Letenni oda, akkor, és ahogyan kell –
Amit az élet értelme megkövetel!
Lásd, a Te emberséged is fontos nekünk!
Figyelj! Ha nem értjük egymást, mind elveszünk!
Csak szabad akarattal és szabad szível
Elvégzett tett szárnyal és magasan ível
Szeretettel téve mindvégig – az egyén
És a Föld népe – az Emberiség egén!
Halld! Meghalt a Csönd! Veled együtt kiáltott:
-- ADJÁTOK VISSZA A SZABADSÁGOT!
Budapest, 2005. május 23.
Írta: Rajz Károlyné (sz.: 1937. Budapest)
Rajz Károlyné visszaemlékezése
