"…Gondoskodni kell arról, hogy a halálos ellenséget legalább saját országunkban felismerjék, és a vele szemben folytatott harc mint egy felvilágosodott kor világító fáklyája a többi nép számára is megmutassa a küzdő árja népek boldogulásához vezető utat. Egyebekben a józan ész legyen a vezetőnk, és az akarat az erőnk. Ez irányú szent kötelességünk adjon nekünk kitartást, legfőbb pártfogónk pedig hitünk maradjon."
Címoldal
Az Örökzöld Október Egyesület 2020. február 8-ra hirdette meg történelmi, kegyeleti és kulturális városi túráját Budapest Védőinek és a Kitörés Hőseinek tiszteletére. A szervezésbe bekapcsolódott a Blood & Honour Hungária és a Lelkiismeret ’88 Csoport is.
A BHH és az Örökzöldek kis felderítő csapata a déli órákban bejárta a Vár területét, felmérve a jelenlevő rendőri erőket és az esetleges lezárásokat. Megállapították, hogy ahhoz képest, hogy nem volt gyűlés meghirdetve a Kapisztrán térre, komoly erőket vonultattak fel a rendszer őrei a környéken. A kis csapat a friss információk birtokában ment le a Clark Ádám térre, ahol 14 órától gyülekeztek a résztvevők.
Rövid vezetőségi megbeszélést követően 15 órakor indult a túra. Az első megálló az Alagút teteje volt, ahol a szervezők ismertették a szabályokat, majd az Örökzöldek elnöke, Papp Tibor Károly (Süni) pár mondatban elmondta, hogy az Alagút épületében, illetve az abból nyíló óvóhelyen működött az ostrom idején a Karl Pfeffer-Wildenbruch SS Obergruppenführer által vezetett német, és a Hindy Iván honvéd vezérezredes által irányított magyar parancsnokság. Ezután az Örökzöld Október Egyesület alelnöke Fodor Ágota olvasta fel Nyikos Tibor hungarista költő „Emlékezz a katonára!” című versét:
Ami a tankönyvekből kimaradt, és amit ma is elhallgatnak
1945. február 11-én, este 8 óra tájt 75 évvel ezelőtt az 1944. Karácsonya óta a Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok katonái, hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat, hogy ne kerüljenek szovjet fogságba, megkísérelték a lehetetlent, megpróbáltak rohammal kitörni a Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből. Megpróbáltak eljutni a 30-35 kilométerre lévő a német vonalakig, a szovjet ellenőrzés alatt lévő területen. A Kitörésben a két Egyetemi zászlóalj kb.600 fővel és a Vannay-riadózászlóalj úgy 120 fővel vett részt.
A Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán bezárult. 1945. január közepén a magyar és német alakulatok, feladták Pestet, majd fokozatosan a Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi utánpótlás akadozott, majd a szükség repülőtérként használt Vérmező eleste után leállt. Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch tábornok összességében közel 44 ezer katona - nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák - felett rendelkeztek. Minden korábbi kitörési engedély-kérelemre elutasító választ kaptak. Budapest 103 napig tartó védelme után lőszer és élelem fogytával elhatározták a kitörést. Berlint 17.50-kor rádióüzenetben értesítették a kitörésről, majd összetörték a rádiót, hogy ne juthasson el hozzájuk a tiltó parancs.
Pfeffer-Wildenbruch tábornok utolsó távirata a következő létszámadatokat rögzíti:
„Erők: németek 23 900, ebből 9600 sebesült; magyarok 20 000, ebből 2000 sebesült; civilek 80-100 000." (1945. február 11.17.50)
A budavári kitörés a hősiesség, és nem ideológiák megtestesítője. Olyan katonai, emberi hősi cselekedet, amelyre méltán lehet büszke a magyar nemzet.
A magyar társadalmat megosztó árkok egyik legmélyebbike hazánk szovjet megszállásának megítélése. Egy kisebbség hangos rikácsoló rétegének ordibálása elnyomja azokat a normális hangokat, amelyek objektíven ítélik meg a magyar történelem legvadabb diktatúrája kialakulásának előzményeit. Az őrjöngő demokraták és liberálnyikok csak a saját sérelmüket nagyítják fel a végtelenségig, szembeköpve magyarok millióit, akik számára a szovjet megszállás magyar nők tízezreinek brutális megbecstelenítését, honfitársaink százezreinek megsemmisítő táborokba való hurcolását jelenti. Az őrjöngők csak a saját sérelmeiket eltúlozva, sebeiket nyalogatva viszonyulnak ehhez a nagyon fontos társadalmi kérdéshez, és a folyamatosan megbékélést szajkózók a legfőbb akadályai annak, hogy társadalmunkban ez a folyamat bekövetkezzen. Mert akár Trianon, akár a szovjet megszállás megítélésében nem lenne szabad úgy megközelíteni a kérdéskört, hogy nekünk ez nem fáj, minket ez nem érdekel, de bezzeg ott volt a zsidó holokauszt, amelyet kötelezően a magyart történelem legnagyobb tragédiájaként kell értelmezni.
A "bevándorlási hullám" minden igaz érzésű HUNMAGYAR nagymamát-nagyapát,anyát-apát,leányainkat és fiainkat el kell, hogy gondolkoztasson: hogyan is tovább!!! Ez a "derék, rendszert váltó politikai elit és pártjaik jobbról - balra és balról - jobbra" olyan károkat okoztak már, hogy leírhatatlan!!!
Csodaszámba megy az, hogy:népünk-nemzetünk még él, létezik, fennmaradt mindez idáig!!!! Szétlopva a HAZA, gyermekek éheznek százezer szám, nincstelenné válik a HUNMAGYAR - csonka hazájában!!!
Folyik az esztelen PARASZTVAKÍTÁS - hazudozás balról jobbra, jobbról balra!!! És a nép, az Istenadta NÉP ősi hitében teljesen megrogyott, elbutítottá lett - akarva akaratlanul: szolgaságban tartva immáron 1020. éve!!!
ÉBREDJ FEL TE NÉP, mert ha most nem ébredsz - talán többé soha nem lesz ébredésed!!!
JAYNE GARDENER
Mindig el szoktam
MIÉRT üldözték őket - végig a TÖRTÉNELEM folyamán???
MIÉRT hajtották a nácik marhavagonokba és szállították megsemmisítő táborokba őket egyszer és mindenkorra megszabadulni a zsidókérdéstől???
Hirtelen az jutott eszembe, ha Hitler gondolt egy "végső megoldásra", akkor ott kell lennie egy "zsidókérdésnek" is!!! Tudtak a zsidók valahogy úgy viselkedni, hogy azzal az országokat, amiben laktak: maguk ellen fordították, vagy mindig szerencsétlen, ártatlan áldozatok lettek volna???
Elkezdtem válaszokat találni kérdéseimre, főleg az interneten, de a tárggyal foglalkozó könyvek olvasásával is!!! Amit találtam, egyre inkább zavarólag hatott rám!!!
Kereken hetvenöt éve, 1945. január 30-án kora hajnalban szörnyű katasztrófa érte a lengyelországi Gdynia kikötőjéből a fedélzetén csaknem tizenegyezer, zömében civil menekülttel kifutott Wilhelm Gustloff német óceánjárót. A Balti-tengeren a fagyos éjszakai sötétségben nyugatnak tartó hajót az S-13-as jelzésű szovjet tengeralattjáró felfedezte, és torpedóival a hullámsírba küldte. A szovjet tengeralattjáró támadása nyomán közel 9 500 ember, köztük rengeteg nő és gyermek lelte halálát a dermesztően hideg vízben. A második világháború utáni években csaknem fél évszázadig tartó mélységes hallgatás övezte a tengerhajózás történetének mindmáig legtöbb áldozatot követelő katasztrófáját.
https://www.origo.hu/tudomany/20200130-csaknem-hatszor-annyi-eletet-kovetelt-a-wilhelm-gustlof-tragediaja-mint-a-titanic-elsullyedese.html
12. oldal / 29
