„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket… Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”

— (Féja Géza: Visegrádi esték)

 

TuzMintegy 25  fő részvétele mellett tartotta meg a Lelkiismeret 88 csoport az immár hagyománnyá váló rendezvényét. A Bűnös Város szennyét ezúttal vékony, csillogó, fehér hólepellel takarta az Isten...

Tölgyesi Magdi  üdvözölte a  Sólyom népét, majd rövid előadás következett a  F É N Y  ünnepének  eredetéről, felajánlásáról az Istenanyának. Az őselem, a tűz fellobbantása, annak tisztasága elhozza  mindannyiunk életébe a fényt, kiváltképp ilyenkor, az esztendő  leghosszabb estéjén.

–  Ezután a hun imát mondtuk el – közösen...

–  Ősi hangvételű zene után egy gondolat hangzott el:    "Ül a fa ágán két sólyom. Látják, fölöttük csapatostól repülnek el a vadludak. Nyilván egyik sólyom sem fogja a másiknak mondani: Testvér, nézd, arra megy a többség, nosza, repüljünk mi is velük, hanem maradnak az ágon büszkén, hűségesen,  élve tovább a maguk sólyom-életét.....könnyű a sólyomnak, nem is akar más lenni, mint ami – könnyen felismeri  saját fajtáját a madarak közt, ámbár minden madár szárnyal. De nehéz felismerni az embernek a  saját testvérét!

Igen, a hazug ember jól megvan a  hazug társával, az igaz ember az igaz emberrel. De akkor miért olyan nehéz felismerni a saját fajtánkat? Talán mert össze vagyunk keverve?

Mert hazugságban él a világ, s mára a hazugság valóságérzetnek tűnik, s az igaz  –  hazugságnak..."

–  Ezután  Rajz Éva mondta el  Wass Albert Tiszta tükör fénye című gondolatának néhány részletét...

–  A Nap útja a Csodaszarvas égi futása; képviseli az időt, de egyúttal az örök körforgást, az örök visszatérést, az időtlenséget is.

Ez a jelkép az örök visszatérést is magába foglalja.

Kiemelve: nem jelent bálványimádást a Nap tisztelete!

Ez az ősi titok adódott tovább, elrejtve székely kapun, tulipános ládán, kerítéseken, házak falára festve,  faragva. Még akkor is, amikor a mindenkori hatalom birtokosai tűzzel-vassal irtották,  mint pogány és eretnek babonát...

–  A Nap mint szent tűz. Ennek tisztelete mindmáig legszentebb, legtisztább, legősibb hitvallása mind a mai napig a magyarságnak. A Nap és őseink lángját ma is fellobbantjuk szertartásainkon, megteremtve az igazi kapcsolatot az  égiekkel, őseinkkel.

A tűz az áldozati máglyán az ősök megidézésére lángol fel...

– Összefoglaló a Pilis rejtélyéről, a név eredetéről Pálosz és Naposz, mint Hunor és Magyar  – Hérodotosz értelmezésében. A Pálosok, Csák Máté és Károly Róbert hatása...

–  Kovács Attila lelkész értékes beszéde után körülálltuk a máglyát, és egymás kezét fogva mindenki elmondta imáját a Nemzet megjobbítása érdekében. A Tűznél elhangzott még a Szózat, Árpád imája, a Magyar  Hiszekegy...

Köszönet a rendező munkatársainak, akik segítségükkel, áldozatos munkájukkal hozzájárultak a rendezvény megtartásához:  Barnus, Árpi, Levente, Földvári Feri, Laci, Olivér, Gyuszus, Éva...

Külön köszönet  Ambrus Karcsi testvérünknek, aki csodálatos, megható tárogató játékával járult hozzá rendezvényünkhöz.

Rendezte:  Tölgyesi Jánosné

(Lejegyezte: Vízverés)