Írta: Obersovszky Gyula író volt halálra ítélt
Felolvasta: Wittner Mária volt halálra ítélt
Elhangzott a magyar Parlamentben, 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott.
Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.
Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.
Vádoljuk őket, mert a nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.
Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztul honfitársaink nevében.
Vádoljuk őket az otthonuktól kifosztott és kitelepített polgárok nevében, kinek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.
Vádoljuk őket a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében.
Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.
Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.
Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében.
Vádoljuk őket a „legdrágább kincs”, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.
Vádoljuk őket a „legfőbb érték”, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe hosszú évekre.
Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott honfitársaim nevében.
Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.
Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét.
Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.
Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták.
Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.
Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.
Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.
Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.
Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?
Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.
Visszaemlékezésem a „VÁDOLOM őket” c. írás kapcsán OBY-ra (Obersovszky Gyula).
1986-tól többször is megfordult üzletemben. A gengszter váltás után a TV-ben egy dokumentumfilmet vetítettek az életéről. Ebben az időben vásárolt nálam egy nadrágot, s ezután üzentem, hogy másnap jöjjön be az üzletbe. Ekkor megajándékoztam egy öltönnyel mondván, hogy sokat tett a Hazáért, és minden évben választhat valamit az üzletemben.
Ezután írta rólam: egy „butikos nő” többet ér, mint egy miniszter!
Barátságba kerültünk a közös nézeteink, a hazaszeretet és a sorsközösség kapcsán.
Hetente bejött az üzletembe egy tálca süteménnyel, így egy - egy este sokat beszélgettünk és többek között elmondta rekedt hangján a „VÁDOLOM őket” , amely most is a fülembe cseng.
Tölgyesiné Taraba Magdolna
Lelkiismeret’88 Egy. elnöke
