„…A magyaroknál minden mást, aki idegen, előnyben részesítenek vezető helyeken…”

— (Elhangzott mester  Magyar Pál, a bolognai egyetem szerzetes tanára, domonkos-rendi tartományfőnök szájából 1231-ben.)

Az elhangzott beszéd szövege alább egészében olvasható.

dr. Alice Weidel AfD, az AfD Bundestag választáson induló csúcsjelöltjének beszéde

2021.szept. 23.

Az Ön utolsó hivatali ideje Frau Merkel Németország számára a gyors leépülés korszaka volt.

Utódjának eltakarítandó romokat hagyott hátra.  Egy elbizonytalanodott és megosztott országot. Egy olyan országot, amelynek a képviselői az erkölcsi tanítómester szerepében tetszelegnek,  de amikor a helyzet komolyra fordul és konkrét megoldásokra van szükség, dilettáns módon kudarcot vallanak.

Egy országot, ahol leépítik a jólétet és amelynek erőforrásait példátlan módon elkótyavetélték és  elajándékozták. A korona újjáépítési alapnak köszönhetően a német adófizető végérvényesen ki lett szolgáltatva a transzferuniónak.

Az EKB pénznyomtatása elhozta a fogyasztói árak gyorsuló emelkedését, az inflációt a manipulatív zéró és negatív kamatokkal együtt ez a polgárok szervezett megkárosítását jelenti. Csak százmilliárdokban mérhető vagyonvesztéssel évente.

Mindenki érzi ezt a bankszámláján,  ami nem hoz kamatot és vásárlóereje csökkenésén.  Németországot a magánvagyon  rangsorában  és a nyugdíj rangsorában  a vesztesek közé  sorolták be az EU-ban. A nyugdíjrendszer demográfiai állóképességének a megreformálása helyett csak fedezet nélküli ígéreteket tesznek. Hogy mi lesz a 2030-as években és utána, amikor nagy születésszámú évek korosztálya megy nyugdíjba, arra nincs tervük.

Ehelyett itt van nekünk a háború utáni történelmünk legnagyobb adóssághegye. Alig másfél évvel a korona-adósságpolitikája után az államadósság 10 százalékponttal , a GDP 60 százalékáról 70 százalékra emelkedett. Az implicit államadóssággal együtt a fenntarthatósági rés 440 százaléka a bruttó hazai terméknek, azaz 14,7 ezer milliárd euro.

Az Ön koalíciós partnerét Olaf Scholz alkancellárt pénzügyminiszterként nagy felelősség terheli emiatt az adóssághegy miatt. Herr Scholz nagyon szeret a megbecsülésről beszélni, de nem sok megbecsülés van benne a keményen dolgozó polgárok iránt, akik minden nap felkelnek, munkába mennek, felnevelik a gyermekeiket és ezért folyamatosan büntetés a részük. Az önök kormánya nem becsüli sem az embert, sem a középvállalkozásokat, sem a családi vállalkozásokat, akik millióknak adnak munkát, és ha a Vörös-Zöld baloldalon múlik,  akkor egy aszociális vagyon és örökösödési adóval ki lesznek semmizve.

Ehelyett itt van nekünk a visszaesés szinte minden területen a középszerűség adó régióiba. Hogy csak két példát említsek, az oktatást és a digitalizációt. Matematikában és természettudományokban a német diákok teljesítménye az uniós átlag alá esett.  Nemzetközi összehasonlításban pedig Németország 2007 óta a 12. helyről a 25. helyre esett vissza. A digitalizációs rangsorban  Németország  a harmadik legrosszabb helyen áll a G20-ak között és megelőzi még Franciaország és Olaszország is, de megengedheti magának, hogy több tucat milliárdot dobjon ki korona újjáépítési segélyként.

Egy másik megoldatlan problémája ennek a kormánynak a migrációskrízis. Mint ahogy eddig is, minden évben egy nagyvárosnyi ember települ be hozzánk egyenesen a társadalombiztosításba. Hogy ezt Önök remek dolognak tartják, azt tudjuk. Úgy látszik nem elégednek meg azzal,  amit szándékos törvénysértéssel 2015-ben az országnak és polgárainak okoztak.  Most a kormány Bundeswehr-nek Afganisztánban dolgozó helyi lakosok helyzetével él vissza, hogy elindíthassák a következő bevándorlási hullámot Németországba. Az eddig az országunkba evakuált négyezer afgánból mindössze 168 volt, aki nekünk dolgozott,  de legalább jött még több mint 250 személy, mindenféle papírok nélkül. Közöttük már korábban kiutasított bűnözők,  priusszal rendelkezők, erőszaktevők, gyermekbántalmazók, iszlamisták, akiket államköltségen hoztak ide és a kiutasításokra elrendelt újdonsült  moratórium miatt  beláthatatlan ideig itt is maradnak.

Miközben más államok a biztonságra és a régióban fellelhető nyersanyagokra összpontosítanak, a német kormány a kiutazni vágyó afgánok evakuálásával foglalkozik. A menedék és migrációs politikai fiaskó Angéla Merkel hivatali regnálása legártalmasabb bűneként fog bekerülni a történelemkönyvekbe. Ennek a pénzügyi terhei meghaladják az ezer milliárd eurót.

De még ennél is nagyobb a kár, ami a társadalmi nyugalom megőrzésének az elvesztése a polgárok biztonságának és az intézményekbe vetett bizalomnak a romlása, valamint a társadalmi összefogás gyengülése jelent. De az Ön téves klímavédelmi és energia-átállási  politikája sokba fog még kerülni nekünk. Sok sok milliárdot dobunk ki minden évben az ablakon a bioáram és szélerőmű lobbi koffereit megtölthessük vele,  miközben Németország a tervgazdálkodás útvesztőjében  az elektromos mobilitás szubvencionálásába és a CO2 adóztatásába bonyolódik bele.

Az a teljesen irracionális elképzelés a szén és atomerőművek lekapcsolása egy időben egy olyan iparosodott országot, mint Németország, lételemétől,  a biztos és megfizethető energiaellátástól fosztja meg. Hasonló megszállottsággal akarják az elektromobilitást életre szubvencionálni tekintet nélkül annak kétes környezetvédelmi mérlegére és hogy az akkumulátor gyártáshoz szükséges, korlátozottan  rendelkezésre álló nyersanyagok előteremtéséért bármit is tennének.

Honnan jönne mellesleg az a többlet áram, ahhoz a sok elektromos autóhoz amit állítólag forgalomba akarnak helyezni? Nyilvánvalóan nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel sem. Vagy tényleg komolyan azt hiszik, hogy a német ipar szél és napenergiára, zöld hidrogénre állítják át? Tudják egyáltalán mivel jár ez? A szélerőművek számát ehhez  330 ezerre kellene megtízszerezni és az ország területének egy negyedét szélturbináknak lebetonozni. És ha a szél nem fúj, akkor ezek a turbinák csak azért sem forognak. Ez fenntartható politikának tűnik Önöknek? Mert nekünk egyáltalán nem.

Ilyen és hasonló hebehurgya ötletekkel teszik köznevetség tárgyává Németországot és vesztessé a németeket a globális versenyfutásban. Európában senki másnak, de máshol a világon sem jut eszükbe lemásolni a német energiaátállást. Mi vagyunk az egyedüli hippiállam. Ezt ki kell végre egyértelműen mondani, az egyetlen hippiállam, amely makacsul meg akarja valósítani ezeket a kelekótya elképzeléseket kerül amibe kerül, „whatever it takes” , ahogy Draghi szokta volt mondani.

Az elmúlt két évtizedben az áramdíj Németországban megduplázódott, az energiaátállást finanszírozó felár pedig 2004 óta megtízszereződött.

A kormánykoalíció valóságtól elszakadt   klímacéljai miatt az elkövetkező években a széndioxid adóztatás következtében literenként akár 70 centtel is megemelkedhetnek az üzemanyagárak. Vagyis két eurónál többe fog kerülni az üzemanyag, még ha a közlekedési miniszter ennek az ellenkezőjével hiteget is. Ez nem védi sem a klímát, sem nem menti meg a bolygót. Elszegényíti viszont az ingázókat, a családokat,  akik autóhasználatra utalva élik az életüket. Tönkreteszi a kisvállalkozókat,  és elűzi a termelő ipart több százezer állás elvesztésével együtt ebből az országból.

Mindezek mellett a pénzügyi terhek mellett egyetlen szám az, ami igazán aggodalomra a d okot ennek a kormánynak  a mérlegében. Az összes uniós polgár közül a németek érzik magukat a legkevésbé szabadnak. Csak 11 százalék tekinti magát szabadnak mindennapi életében. Céltalan és mértéktelen korona-politikájával  a kormánynak komoly felelőssége van ebben. Európai szomszédaink már mind keresik a normalitásba visszavezető utat,  önök azonban bebetonozzák ezt az országot lakosaival együtt egy permanens rendkívüli állapotba és józan ész és arányosság helyett lejáratott intézkedéseket vesznek elő, zaklatnak vele diákokat és fiatalokat az új iskolaévben is kötelező maszkviseléssel és tesztekkel, amelyek hasznossága máig nem bizonyított és megszegik újra meg újra az ígéretet amit a polgároknak tettek, hogy  amennyiben ha mindenki, aki kész rá,  kapott lehetőséget az oltás felvételére, a korlátozások meg lesznek szüntetve. Mert mindenkinek a saját felelőssége a saját kockázatainak a mérlegelésével hogy az oltás vagy más megelőző intézkedések mellett dönt saját védelmében vagy nem. Ennek egyéni döntésnek kell lennie.

De önök megosztják az országot, a társadalmat azzal, hogy személyes döntéseik alapján játszanak ki embereket egymás ellen és az oltatlanokat másodosztályú állampolgárként kizárják a társadalmi életből. Az összes vészcsengőnek meg kellene szólalnia amikor politikusok szájából elhangzik a „társadalmi kártevő” kifejezés az oltatlanokra és amikor még az alkancellár is „kísérleti nyúlnak” titulálja az oltottakat. Azzal pedig de facto oltáskényszert fejtenek ki, csak hogy mentesítsék magukat hibás döntéseik következményei alól.

Már másfél éve a pandémiával takarózva folytatják a megszegett ígéretek politikáját az alapjogok megvonásával, utazási korlátozásoktól, zárlatoktól, foglalkozási tilalomtól kijárási tilalmon és szükségállapoti intézkedéseken át rágalmazással és tüntetési tilalommal a kritikusokkal szemben egészen az oltáskényszerig,  az idősek és gyerekek jogainak drasztikus megsértéséig. és azt merik állítani, hogy mindezt a tudomány nevében, amikor mások most is azon törik a fejüket, hogy mit lehet még az alapjogokból lecsippenteni a választások után és persze tudós alatt csak azt értik, aki azt mondja, amit hallani akarnak.

Lesznek szívesek végre meghallani az ellentétes álláspontot is.  Például a hangját annak a száz orvosnak, jogásznak, vállalkozónak, akik nyílt levélben követelik az egyértelmű és kötelező érvényű bejelentését a pandémia-politika befejezésének.  Fejezzék már be a félelem és pánikkeltést, a  polgárok figyelmének az elterelését az egészen fontos témákról. Állítsák helyre az alapjogokat a maguk teljességében mindenkire érvényesen,  hogy az ország visszatérhessen a normalitásba és egy könyörtelen és tisztességes állapotfelméréssel  feltárhassuk a problémákat és megkezdhessük kihívások kezelését.