„…A magyaroknál minden mást, aki idegen, előnyben részesítenek vezető helyeken…”

— (Elhangzott mester  Magyar Pál, a bolognai egyetem szerzetes tanára, domonkos-rendi tartományfőnök szájából 1231-ben.)

Pongrácz GergelyMEGHALT A CSÖND

Meghalt a Csönd. Iszonyút kiáltott:

-- ADJÁTOK VISSZA A SZABADSÁGOT!

Rabláncra fűztetek minden Jót, és Szépet!

Festettetek álnokul hamis, torz képet

Anyáról, családról, élet értelméről –

Fortyog, feltör a bűn felszínre a mélyből…

Üszkösödött lelkek Mammon táncát járják:

-- Pénzt-pénzt! Még-még! – és ettől a boldogságot várják.

-- Becsület, szeretet, az élet értelme –

Mit jelent, nem tudja már a mai elme?!

Hol a család körülült asztal hatalma,

S anyai esti dal ringató nyugalma,

Apák szemében a holnap bizodalma?

Mindent elért már a zsugoriak karma?

Csonka család riadt gyerekei állnak

Védtelen, mert a hajszolt szülők elválnak.

Becsület, szeretet -- az Élet értelme

Mit jelent? Nem tudja már a mai elme?

Ne is törd a fejed, mert megárthat neked.

-- Akció! – és rohansz, a bóvlit megveszed.

Ha valakit becsapsz, akkor van örömöd –

Naponta a fertőt képernyődről tömöd

Elfásult agyadba. Ott mondják meg neked,

Kire szavazzál, -- és mikor mit kell tenned…

Tán él még szívedben sejtése a Jónak,

A Hitnek, Becsületnek, Helyénvalónak?

Talán az Élet megújuló szépsége:

A Nyitnikék éneke, s az ég kéksége

Megannyi fehér bárányfelhő pamaccsal

Ráébreszthet: -- milyen szép élni tavasszal!

Avagy: nyári estén ablakod kitárva

Édes szénaillat oson a szobádba,

S csillagok ezerét az égen meglátva

Megérzed – élni szép! – lélekkel megáldva.

Őszi édes szőlő nedüjét ha adja,

S telt korsó fülét, ha kezed megragadja,

Gondoltad? -- mennyi törődést, féltést, munkát

Adott, amíg a forrt bor érinti ajkát

A szomjazónak? Tudod ugye, felfogod,

Ezeknél mindég volt saját gondolatod

                               (szabad akaratod)

És csikorgó hideg, téli szélviharban

Falakkal védve ülsz a fűtött szobádban, --

S bebocsájtásért ajtódon kutyád kapar.

Megérted Őt. Hívod, beengeded hamar.

Érzed, rájössz, milyen jó Embernek lenni –

Szíved, tudásod, erőd mindég letenni,

Letenni oda, akkor, és ahogyan kell –

Amit az élet értelme megkövetel!

 

Lásd, a Te emberséged is fontos nekünk!

Figyelj! Ha nem értjük egymást, mind elveszünk!

Csak szabad akarattal és szabad szível

Elvégzett tett szárnyal és magasan ível

Szeretettel téve mindvégig – az egyén

És a Föld népe – az Emberiség egén!

Halld! Meghalt a Csönd! Veled együtt kiáltott:

-- ADJÁTOK VISSZA A SZABADSÁGOT!

 

Budapest, 2005. május 23.
Írta: Rajz Károlyné (sz.: 1937. Budapest)

 

Rajz Károlyné visszaemlékezése